Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)

Bakó Ferenc: Palóc hadas település a Mátraalján

belterület északi részén egy házcsoportot ma is Kása gazá-пак neveznek. Mindkét névösszetétel birtoklást fejez ki, de míg a Kenyeres fölgye jelentése világos, addig a második név, a Kása gaza eredete homályos, magyarázatát a falu mai lakossága már nem ismeri épp úgy, mint azt a történeti tényt, hogy egykor a faluban Kása nevű család is élt. A történeti és topog. ráfiai viszonyok ismeretében azonban feltételezhetjük, hogy a szóbanforgó területen a Kása család lakott a XVI. században, majd amikor a család — ismeretlen okból — kiszakadt a faluközösségből, jobbágyi telke üresen, gondozatlanul állt hosszú időkön keresztül. így és ezért adta a területnek a falu népe a Kása gaza nevet, minthogy ez egykor a Kása család, had elhagyott, üres, így gazos telke volt. E két család példájától eltekintve, figyelemre méltó az a folyamatosság, ami a XVI— XVII. század jobbágynévsorai alapján kimutatható és ami e másfél évszázad rendkívül zavaros, bizonytalan életviszonyai között is megmaradt. Az 1696. évi conscriptio portarum hét családnevéből öt már az 1549., illetve az 1550. évi dézsmajegyzékekből ismert, egy név 1669 óta és csak egy tűnik fel a névsorban először. így annak ellenére, hogy egyes családok a XVI. század folyamán valamilyen tragikus esemény következtében megszűntek derecskéi lakosok lenni, a családok egy része mégis túlélte a nehéz időket, miben kétségtelenül fontos szerepe volt a Mátrának, ahol szükség esetén a környékbeli falvak népe mindig menedéket találhatott. Az 1696-ban felsorolt családok jelenléte Derecske lakosságában különböző időpontoktól igazolható. A Kovács és Tanka 1549-től, a Fonod és Kis 1550-től, a Tóth 1669-től és a Horváth 1696-ban szerepel először. Megjegyezzük, hogy még egy név, a Gál, 1549—1583 között, majd a XVIII. században is folytonosan jelen van, de 1696-ban a névsorból valami miatt hiányzik. A Mátraderecske mai lakosságának zömét kitevő Kis, Kovács, Fónad, és Gál családok tehát folytonosságot képeznek a középkori Derecske népével, amely a feudalizmus megszűnésének korával megegyezően egyrészt a debrői uradalom, másrészt a Recsky család vezette középnemesek számára tartozott úrbéri kötelezettséggel. A jobbágyok és földesurak birtokossági kapcsolatát a középkorban nem ismerjük, ez a kapcsolat először 1687-ben tűnik fel, inkább utalásként a dézsmaszolgáltatással kapcsolatosan. A kihallgatott férfiak közül kettő: Kis János 80 éves és Fonát András 47 éves tanú Rákóczi Ferenc jobbágya; Kovács Mátyás Vay Ádámé, Tóth Mátyás 50 éves pedig Balogh Pál jobbágya. Valamennyien vallják, hogy „még Török birodalmában is" dézsmát adtak a Rákóczi ház tisztjeinek, azoktól „függtenek", azok „parancsolatjában jártak" és a dézsmát Ónod várába szállították. Sőt, a Mátra makkos erdeiben legeltetett sertések után nemcsak a környékbeli lakosok, hanem „más külső emberek" is dézsmát fizettek a Rákóczi ház megbízottjainak.

7 A török uralom tehát a Mátraalján nem gátolta meg a földesurakat abban, hogy jobbágyaikkal kapcsolataikat fenntartsák, legalább is a debrői uradalom esetében. A földesurak és az egyes jobbágy családok tulajdonjogi kapcsolatának rendszere első ízben az 1771. évi urbáriumban válik ismertté.

8 A határ és a beltelek, a rajta ülő jobbágyokkal és zsellérekkel együtt, ekkor háromnegyed részben a debrői uradalom és egynegyed részben a négy köznemes tulajdona. A debrői uradalom jobbágyai elsősorban a Kis családok voltak, 1771-ben szám szerint kilenc had, akik a XX. században is a lakosság jelentékeny részét képezik. Ide tartozott még a négy Fónad had, akik a Kisekkel szoros közelségben éltek és laktak, vagy a XVIII. század folyamán megjelenő Bolyki had. A köznemesi rész régi jobbágyai között elsőnek a Kovács hadat kell megemlíteni, másodiknak az azóta férfi ágon kihalt Tanka hadat és a viszonylag újabban megjelent olyan családokat, mint a Zám, Salamon, vagy Orosz. Amíg a debrői részen a Kis-ek, addig a köznemesi birtokokon a Kovács-ok jelenthetik a középkor óta folyamatosan jelenlevő és számban is jelentékeny népi erőt. 1771-ben kilenc Kis és hat Kovács had gazdálkodik Derecskén.

9 A zsellérek családneve és létszámuk is 1771-ben válik első ízben ismertté. Az összesen tíz zsellérből hat az uradalom, négy a köznemesek területén lakik, s legtöbbjük valamelyik 220