Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)

Kozák Károly: Az egri vár Árpád-kori temetőjének feltárása I.

3 E helyen említjük meg, hogy a 243., 243/A., 244. sír az 1. réteg első sorának D-i végét képezi, a 227. sír pedig a második sor D-i szélének sírjai közé tartozik. 21 A rajzokat Kozák István készítette, közreműködéséért e helyen is köszönetet mondok. 25 Unger E., Magyar Éremhatározó I. (Budapest, 1960./9. és VI. t. 85. á./C. N. H. 157.). 28 Unger E., i. m. 7. és III. t. 31. á. (C. N. H. 48.). 27 Kozák K., i. m. (Eger, 1973—75.) és и.о., Az egri székesegyház románkori kőfaragványai (Egri Múzeum Évkönyve XIV. évf.) Eger, 1976. (113-131.). 28 Unger E., i. m. 9. és VI. t. 80.á. (C. N. H. 151.). 29 Unger E., i. m. VII. t. 105.á. (C. N. H. 278.). 30 Parádi N., i. m. 134- 137. és 11. ábra. FÜGGELÉK Az 1974. évi egri várásatás leletei nagyobb részben a Setét kapu melletti D-i oldal A és D szelvényéből származnak, kisebb részben а В és С szelvényből;régészetileg az Árpád-korra datálhatok. A sírok számozása 200-tól 245-ig terjed, de az egyes egyénekhez tartozó csontvázak száma 45-nél magasabb, mivel egyik-másik sírból több egyén koponyája illetve postcranialis váza is előkerült. Valamennyi csontváz nagyon rossz megtartású. Ez a tény megnehezítette a nem- és életkor meghatározását, a metrikus és morfológiai elemzést pedig szinte lehetetlenné tette. A fiatalkorúak és a gyermekek száma viszonylag magas a vizsgált anyagban. A nem- és életkormeghatározás közismert morfológiai módszerein (Éry—Kralovánszky—Nemeskéri, 1963; Nemeskéri—Harsányi, 1958) kívül értékes adatokat szolgáltatott Hajnis-Nóvák (1976) varratobiiterációra és Fazekas-Kosa (1966, 1967) magzatokra vonatkozó munkája. A feltárt anyagban a legkisebb életkort fél- illetve 1 éves csecsemő képviseli (236/A). A koponya metrikus vizsgálata nagyon csekély esetszámra korlátozódik. A méretek közül csak a koponya hosszúságát, szélességét és a homlok szélességét lehetett meghatározni (Martin— Saller, 1957). Ilyen okok alapján a messzemenő metrikus elemzés feleslegesnek látszik. A glabella, a protuberantia occipitalis externa, a processus mastoideus fokozatait már több egyénnél lehetett megállapítani, ezek azonban a nemekre jellemző értékeket adják. A fossa canina minden esetben mély illetve közepes mély. A hosszú csontok mérésénél Bach (1965) és Breitinger (1938) munkái nyújtottak segítséget. A férfiaknál a magas termetértéken kívül a közepes különböző csoportjaiba tartozók is előfordulnak, a nőknél a magas termetkategória a gyakoribb. A meglevő metrikus értékek (1., 8. méret, 8:1 index) és a morfológiai jellegek (lambdatáji lapultság és a kúpos nyakszirt, elliptikus koponyakörvonal norma vorticalisban, planoccipdalia, curvoccipitalia) együttese alapján két csoport körvonalazható. I. Dolichomorf csoport (férfiaknál, nőknél, sőt fiatalkorú esetében is): dolichokran-hyperdolichokran koponya elliptikus koponyakörvonallal, lambdatáji lapultsággal és kúpos nyakszirttel. Ez a jellegegyüttes egy esetben hajlott homlokkal is párosul. Ebbe a csoportba tartozó férfi koponyák egy része magas, másik része kisközepes termetű. A nőknél ez a jellegkombináció a magas termethez kapcsolódik. II. Brachymorf csoport (mindkét nemnél, de az előzőnél kisebb esetszámban): ultrabrachykranbrachykran koponyák, egy-két esetben planoccipitaliával, másik esetben curvoccipitaliával, a férfiaknál a nagyközepes termettel, a nőknél a magas termettel vannak kapcsolatban. A férfi postcranialis vázak között több esetben kitűnnek erős, robosztus csontvázak, amelyek a közepes, de a magas termetkategóriájúak között egyaránt előfordulnak. Az anatómiai variációk, eltérő morfológiai jellegek (Finnegan, 1970) közül a következőket figyelhetjük meg: foramen mastoideum, foramen mentale aszimmetrikus fejlettsége, foramen incisivus és foramen mentale eltérő morfológiai felépítettsége; canalis nervi hypoglossi kettéosztottsága torus palatínus; os bregmaticum; fedett sulcus mylohyoideus; varratcsontok a sutura lambdoideában; os epiptericum; os incae tripartitum; sutura metopica; „V" alakú mandibula (Andrik, 1965). Ezek a jellegek — főleg a nők körében — általában egy-egy esetszámra korlátozódnak, kivéve az os incae-t, a varratcsontokat (ideértve az os epiptericumot is) és a foramenek eltérő morfológiáját. Taxonómiai analízist (Lipták, 1965) — a metrikus értékek hiánya miatt — nem tudjuk elvégezni, 166