Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)

Kemenczei Tibor: A Gyöngyössolymos-kishegyi negyedik bronzlelet

A markolatnyúlványos sarlók mellett két gombosvégű sarló is található a leletben (III. t. 5,18). Ez a középsőbronzkortól kezdve gyártott eszköztípus Észak-Magyarországon a bronzkor végi raktárleletekben is nem egyszer előfordul.

10 A későbronzkor első felében a lándzsahegyek között az ívelt pengéjű formák voltak a leggyakoribbak. A Hallstatt A periódus elejétől kezdve azonban a babérlevélalakú típusok váltak kedveltebbé.

11 Ezek közé tartoztak a gyöngyössolymosi darabok is (IV.t.26—29). Az első gyöngyössolymosi lelethez hasonlóan a negyedik is tartalmaz bronzzabiát (V. t. 7), így mindkét Észak-Magyarországról ismert bronzzabla Gyöngyössolymos — Kishegyen került elő. A negyedik lelet zabiája típusában, felépítésében megfelel az első lelethez tartozó darabnak, azonban formai részletekben vannak különbségek. Legpontosabb párhuzamait csehországi és erdélyi bronzleletekben találjuk meg.

12 Az újabb gyöngyössolymosi zabla feltehetővé teszi, hogy Észak-Magyarország a zabiák egyik készítő műhelye közzé tartozott. Tölcséralakú csüngőket a halomsíros, pilinyi majd az urnamezős kultúra népének bronzművesei egyaránt készítettek.

13 A díszítetlen gyöngyössolymosi darabokkal (IV. t. 30,34) megegyező csüngők ismertek az urnamezős nép több dunántúli raktárleletéből.

14 A poncolt mintájú csüngőket (IV. t. 31 — 33) díszített Öviemezekből vághatták ki.

15 Az urnamezős kultúra népének kedvelt ékszertípusa volt a karikalakú, nyeles csüngő (V. t. 5). A Dunától nyugatra így számos Hallstatt A periódusból származó bronzleletben előfordul, míg ettől keletre jóval ritkább.

16 Ugyancsak a Dunántúlról juthatott Észak-Magyarország területére a tölcséralakú, madárfej formájú szarvacskákkal díszített csüngő (V. t. 6). Divatjának korát a kurdi és a lengyeltóti 3. leletben levő darabok alapján biztosan lehet a Hallstatt A

x periódusra meghatározni.

17 A többszörös karikaalakú csüngőrészek (V. t. 3,4) legtöbb párhuzama szintén a korai urnamezős kultúra emlékanyagában található meg.

18 A nyeles csüngőtöredékhez hasonló darab a püspökhatvani, Hallstatt A

1 periódusra keltezhető bronzleletben fordul elő (V. t. 2).

19 Kardísz lehetett a poncolt mintával borított felületű, meghajlított tojásdad alakú lemezékszer (V. t. 1). Hasonló ékszer az Esztergom-szentgyörgymezői kincsleletből ismert.

20 A negyedik gyöngyössolymosi leletben levő fibulák az ú.n. lemezes vagy pajzsoshátú típushoz tartoznak (V. t. 8,9). Ezt a fibulatípust Mozsolics Amália az ú.n. kurdi depothorizont egyik jellemző tárgyának tartotta.

21 W. A. v. Brunn és P. Betzler ezzel szemben több különböző korú változatot különböztetett meg.

22 J. Paulik a szlovákiai darabokról állapította meg, hogy azok formai és díszítésbeli eltérései korkülönbséget mutatnak.

23 A gyöngyössolymosi fibulák a kisapáti—lengyeltóti raktárleletcsoportra jellemző Röschitz és Innsbruck—Hötting típusokhoz sorolhatók. A fibulatöredékekről (V. t. 10, 14, 15) nem lehet megállapítani, hogy milyen formájú fibulákhoz tartoztak. A későbronzkori bronzleletekben gyakran fordulnak elő füles gombok. A gyöngyössolymosi negyedik lelet sima felületű és szélén bordázott lemezgombja (V. t. 11,13) KözépEurópában mindenütt kedvelt ékszerforma volt, míg a bordázott felületű, öntött gombhoz hasonlók (V. t. 12) főleg a Dunántúlról ismertek.

24 A tűk között vannak több korszakon át készített formák. így a középsőbronzkortól kezdve ismert a varrótű (V. t. 18,19,24—25), bepödrött fejű tű (V. t. 22), s a későbronzkor első felétől divatos gömbfejű (V. t. 20,27), kúpfejű (V. t. 21) tűk. A rovátkolt díszű, szegfejű (V. t. 17) és az egyenes, vonalmintás fejű (V. t. 26) tűket a Reinecke BD periódustól kezdve viselték.

25 Általában ezeknek a tűtípusoknak a divatja a Hallstatt A periódus közepéig tartott, bár szórványosan ennél fiatalabb korú leletekben is előfordulnak. A bronzkor elejétől kezdve kedvelt ékszertípusok voltak a huzalgyűrűk (V. t. 35, 37—41) A sodrott huzaldarabok (V. t. 28 — 31) nyakperecek töredékei. Két sodrott huzalból álló. 140