Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)

Szabó János Győző: Árpád-kori telep és temetője Sarud határában IV.

(К. Végh К, HOME 10/1971, 513- 514.) képezik. Ez kevesebb, mint a Dél-Alföld hasonló nagyságú sávjában eddig talált öntött varkocsdíszek lelőhelyszáma: Baja, Szabadka, Csólyospálos, Algyő — már 4 ! Mesterházy K., Nemzetségi szervezet és az osztályviszonyok kialakulása a honfoglaló magyarságnál (Bp. 1976, Kandidátusi értekezés tézisei), 2— 3. : Mesterházy leírása és ebből adódó következtetése Heves megyére is illik, t. i. a lelőhelyek nagy többsége, mint a Felső-Tiszavidéken, nem tartozik a köznépi temetők közé (amelyeket Mesterházy hármas tagolódásúnak tart Szőke nyomán haladva). Azaz vannak az országban területek köznépi temetők nagy számával, s vannak területek, ahol a köznépi temetőkre utaló lelőhelyek jelentős kisebbségben vannak. Mesterházy helyesen látja, hogy a lelőhelyek ilyen eloszlása nem oldható fel társadalmi értelmezéssel. Ebből szerinte az következik, hogy a Felső-Tisza vidék és a Duna-Tisza közének homokos talaján megtelepedett népesség kabar és más török etnikumú. — Itt újra kisért a kabar hegemonizmus teóriája. Marad-e hely a hét magyar törzs népének itt a Kárpát-Medencében ? 133 Poroszlón, aFöldvár-u 6. sz. telken sáncátvágás alkalmával megállapíthattuk, hogy a 125— 130 cm mélységben húzódó réteg az egykori betaposott járószint. Csak ebben a rétegben fordult elő X. századi emlékanyag: kétélű nyílhegyek, törött ásópapucs és a X. sz. végénél későbbre aligha datálható befésült hullámdíszes cserepek. Ugyanitt egy veremben, amely a sánc építésénél ill. a jelzett X. sz.-i járószintnél stratigráfiai okokból bizonyosan későbbi, de a XIII. sz.-nál későbbre semmiképpen sem keltezhető, ép vassarlót találtunk. 134 Tudomásom szerint X— XI. századi vonatkozásban erre először K. Éry Kinga és Kralovánszky Alán mutatott rá: Alba Regia 2-3 (1963) 74-75. 135 К. Éry К., Alba Regia 8-9 (1967- 68) 99- 101. 136 Kovács L., A kolozsvári hóstátiak temetkezése, (Kolozsvár 1944), 75. 137 A magyarság néprajza IV. (Bp. 1943) 256. Mihályfi Á., A nyilvános istentisztelet, (Bp. 1923), 245 — 246. — Újabb néprajzi gyűjtések is még e szokás emlékét feljegyezték, hiszen nem olyan régen szűnt meg: Cs. Pócs É., Zagyvarékas néphite, Néprajzi Közlemények IX., Bp. 1964, 110. — Jung К., Az emberélet fordulói, gombosi népszokások, Szabadka 1978, 47., 163. 138 Török Gy., Die Bewohner von Halimba im 11. und 12. Jahrhundert, AH XXXIX. (Bp. 1962), 13- 14., 37., 94. 139 Zlata Cilinská Nővé Zámky avarkori temetőjében 7 ölbe tett kéztartású temetkezésről tudósít; rámutatva arra, hogy számos hasonló korú DNY-Szlovákiában feltárt temetőben, bár mindig kis számban, megfigyelhetők voltak: Devinská Nova Ves 2, Bernolakovo 5, Holiare 11, Sturovo 6 temetkezésénél: Z. Cilinská, Slawisch-awarisches Gräberfeld in Nővé Zámky, Archaelogica Slovaca Fontes VII., Bratislava 1966, 118. — Nem óhajtjuk az avarkori példákat tovább sorolni (saját ásatásaink anyaga is erre lehetőséget nyújtana, pl. Gyöngyöspata— Előmályon), fontosabb, hogy a X. század illetve a honfoglaló magyarság viszonylatában e kérdésben világosabban lássunk. Bálint Csanád a szerintünk helytállóan a X. sz. második harmadára keltezett Szabadkígyós-Pál ligeten feltárt temető sírjainak többségénél ölbe tett karú vázakat talált, holott vitán felül a temető összképe még pogány. — Ugyanezt mondhatjuk a Szentes-borbásföldi X. sz.-i lovastemetkezésekről; amely feltárásunk szokás anyagát más összefüggésben még dolgozatunkban elemezni fogjuk. — A művelődéstörténetileg az ősmagyarsággal rokon VIII —IX. századi temető Tankeevka mellett bizonyosan pogány lakosság hagyatéka. Mégis a feltárt 68 nyújtott karú temetkezés között előfordult 31 esetben, hogy az egyik kart és 12 esetben, hogy mindkét alkart a medencére hajlítva találták: E. A. Khdikova-E. P. Kazakov, Studia Archaeologica VI-, Bp. 1977, 36. но Török Gyula a behajlított karokkal való temetkezési rítus Balkán felől való elterjedésével kapcsolatos példaként Mihajlevici falu temetőjére (105 sírós) hivatkozik: /V. Miletic, Glasnik XI. (1956), 9 — 39. — Ez a temető a párhuzamosításra azonban kevéssé alkalmas, mivel nemcsak X—XI. századi, hanem még a XIV. századból való temetkezéseket is tartalmazott. Másrészt Miletic nyújtott helyzetű, ölbe tett, vagy az „öv magasságáig" felhajlított karokról írt, de a vázrajzokból még az is világos, hogy számos esetben az alkar a vállhoz vagy a mellre felhajlított volt ill. a m;llen összafont halyzetre lehst következtetni. Nem érdektelen, hogy ez utóbbi sírok túlnyomórészt melléklet nélküli férfisírok, vagy olyan lelet nélküliek, amelyek sexusa nem volt meghatározható, másrészt a legkésőbbi temetőrészeken-széhken fordultak elő (67., 68., 73., 92., 95., 96., 103., 109., 110., 118. sírok) 8* 115