Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)

Szabó János Győző: Árpád-kori telep és temetője Sarud határában IV.

21 Török, i. m. 118. 122 Az aldebrői X. sz.-i temető 15. sírjában volt csak S-végű hajkarika, mégpedig 7, amelyeket bőrszalagra erősítve viselhettek, mint a szlávok. Egyedül ebben a sírban volt edény az egész temetőben és csak a 15. sír embertani anyaga minősült — Marcsik Antónia meghatározása szerint—nordikus típusnak. (Marcsik, Acta L. 13/1967, 165. - Szabó J. Gy. MNMA XV. 298.) 123 Kralovánszky A., Arch. Ért. 84/1957, 175- 186. - Török i. m. 116- 117. Szőke i. m. 88. 124 Mesterházy K., DMÉ 1962- 64 (Debrecen 1965), 102- 107. 125 Lásd 122. jegyzetünket. 126 László Gy., A honfoglaló magyar nép élete, Bp. 1944, 128— 218. 127 U. Harva, Néprajzi Értesítő (Budapest) XXXIIL, 113. - Szabó J. Gy., Arch. Ért. 97/1970, 268- 69 128 Szabó L, Magyarország népessége az 1330-as és 1526-os évek között. A háztartások átlagos népessége. (Magyarország történeti demográfiája. Szerk. Kovacsics J., Bp. 1963), 91 — 94. 129 Szőke, Rég. Tan. I. 22., 34. — Itt jegyezzük meg, hogy a Szőke meghatározásában első köznépi csoportnak nevezett, kisszámú sírból álló temetőkben lovassírok, fegyver mellékletek (szabja, íj, tegez), a nőknél kéttagú csüngők, rozettás préselt ruhadíszek, rombikus ingveretek a jellemzőek. A legfőbb ismérv, amely a „középréteg második csoportjának" temetőitől elválasztja ezt a réteget Szőke szerint a veretes övek hiánya. Hiszen a szóbanforgó női ruhadíszeket nézve különbség nincsen. — Szerintünk „az első köznépi csoport" kategóriájának nincs alapja, mesterkélt konstrukció. Heves megyében, mivel a veretes övek itt hiányoznak, nem is lehet ilyen réteget körvonalazni; vagy (ami még rosszabb), fel kell akkor tételezni, hogy a középréteg sírjai, temetői még nem kerültek napvilágra. 130 Dienes I., MFMÉ 1964-65 (Szeged 1965) 93- 100. 131 Maksay F., A magyar falu középkori településrendje. (Bp. 1971), 30- 31. 132 Bálint Cs., Dél-Magyarország a X. században, (Bp. 1975, Kandidátusi értekezés tézisei), 8- 13.: területi egységek kimutatására törekszik a régészeti emlékanyag révén. „A Mátra-vidék határozottan önálló képet mutat: a csüngős díszek és csüngős kaftándíszek, poncolt korongok, rozettás lószerszámveretek hiánya, valamint a hajfonatdíszek és a koponyatrepanáció nagy száma jellemzi. (Áttekintésünkben nem szerepelt annak behatóbb vizsgálata, hogy az itteni temetőket olykor feltűnő szegénység, sajátos embertani összetétel jellemzi.) Mindez a honfoglaló magyarság egészétől való, bizonyos elkülönülésre utal". — Bálint fenti soraiból (amelyek tézisek, tehát mögöttük könyvében bizonyára egy egész tanulmány sejthető) kimondatlanul is etnikai különállásra következtethetünk. Bálint szerint másféle emlékanyag is hiányzik a Mátra vidéken : „Préselt ruhadíszek: előkerülésük súlypontja DMO-ra esik, jelentős számban vannak az É-i Kisalföldön. Hiányoznak a D-i Kisalföldön és a Mátra— Bükk lábánál". Az előbbieket azért is idéztük, mivel a „Mátra vidék" kifejezés alatt számunkra nem volt eléggé világos, hogy Bálint a régi Heves megyét, vagy szűkebb területet ért alatta. Valószínű, hogy csupán a Mátra-Bükk lábánál elterülő vidéket. Bálint egy másik téziséből viszont a „Mátra—Bükk tája" szerepel, mint területi egység: „Gyöngysorcsüngős fülbevalók: hiányoznak a Mátra—Bükk táján és a Közép-Tisza vidéken. Bálint disszertációjában valószínűleg egyértelműbben tűnik ki, hogy földrajzi szempontból mit ért a szóbanforgó területi egységen. Az is nyilvánvaló, hogy a neves szerző európai áttekintésben látta a Mátra vidék régészeti elkülönülését, amely a vidéken ragadt kutatók szemszögéből nem felismerhet®. Az alábbi adatok, talán mint olyan kivételek foghatók fel, amelyek erősítik a szabályt. Csüngős díszekről van tudomásunk Pétervásáráról (Egri Múz. ltsz. 60.143.1-8.), Allebrő— Mocsárosról(20. sír: MNMA XV. 298/1968, 4. iratgyűjtő V. t. 2a-2c), Pélyről (UMRE II. 55.), Sarud- Báb temetőjéből. — Préselt ruhadíszek Rózsaszentmárton— Felsőcseren (HMRE II. 57.), Alíebrő— Mocsároson (a 13. sz. síron kívül is csaknem valamennyi felékszerezett leány és asszony sírjában, a 13. sírról: EMÉ 1/1963, 103- 104.), Dormánd-Hanyipusztán (1. sírban: EMÉ I. ih.) Gyöngysorcsüngős fülbevalók Kaiból (10. sír: MNMA XXI. 363/1967, IV. iratgyűjtő I. t. 4-5.), Tiszanána— Cseh tanyáról(2. sír: Dienes I., RF 11. (Bp. 19э9) 55— 56.). Rozettás lószerszámdíszek Tiszanána— Cseh tanyáról (Dienes ih.) kerültek felszínre. Felsorolásunkban a ruhadíszeknél nem törekedhettünk teljességre. — A „hajfonatdíszek nagy számát" (Bálint az áttört díszű öntött korongokra gondolt) a Mátra— Bükk vidéken Aldebrő— Mocsáros 13. sírjának korongjai, a múlt század vége óta ismert egri példány és a Borsod megyei Kistokaj X. sz.-i temetőjének a leletei 114