Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)
Szabó János Győző: Árpád-kori telep és temetője Sarud határában IV.
Sarud első okleveles említésekor mint a tatárjáráskor elpusztult, nemesek települése tűnik elénk:... „possessionem nobilium Folth et Saruldeghaz". 246 Közel egy évszázaddal a tatárjárás után még mindig alig lakott, ezért Károly Róbert, mivel Sarud királyi birtok volt, 1327-ben elcserélte az egri püspök egyik dunántúli falujával, Mórral, s Hidvég vámját is átengedte a püspöknek. 247 — A falu lakóinak nemessége a XIII. sz. elejétől egyre gyakrabban nemesi rangra felemelkedett királyi népességből származhatott. 248 Nincs adatunk, hogy az Aba-nem vagy az Apc-nem valaha is birtokolta volna, vagy igényt támasztott volna rá. Márpedig a XI—XII. századokban Heves megyében az egyházi és a királyi birtokokon kívül csak e két nemzetségnek voltak falubirtokai. 249 Ezért alig lehet kétséges, hogy Sarud Szent István óta királyi birtok volt (Hidvéggel együtt) ; első királyunk előtt pedig édesanyja, Sarolt birtokolta. Az történeti szempontból már érdektelen, hogy a Hidvég és Sarud közötti kicsiny falu, a lovászok lakta Báb (Cserőbáb) Géza fejedelemé vagy a Nagyasszonyé volt-e? Hiszen a kortárs, a tudós pap, Querfurti Bruno megírta, hogy a fejedelemasszony Géza utolsó éveiben, ami a férjé volt, azt is maga kormányozta. Sőt, Sarolt babonás, félpogány (értsd keleti keresztény) szokásáról tudósítva, s ellenszenvét nem titkolva mégis azt írta, hogy Sarolt a magyar népet ,,a kereszténység befogadására elvezette." 250 — Nem nehéz elgondolni, hogy Sarolt a nép megkeresztelkedését elsősorban a saját és a fejedelem birtokain szorgalmazta. Ha a fenti összefüggésekben értékeljük a Sarud határában megmentett és bemutatott szerény emlékanyagot, inkább törvényszerűnek, mint irreálisnak tartható e nép X. század végi kereszténysége. S most már jobban megértjük azt is, hogy jó három évtizeddel a szabolcsi zsinat határozata előtt bezárták, elhagyták temetőjüket, hogy templom köré temetkezhessenek. Szabó János Győző JEGYZETEK 1 Példamutató e tekintetben Bakay Kornél tanulmánya: Bakay K., A X—XI. századi magyar köznép temetkezési rendjének egyik változata. Somogyi Múzeumok Közleményei II. (Kaposvár 1975), 23-47. 2 Szőke В., Arch. Ért. 86 (1959) 32- 47. - Kiss Attila. JPMÉ 17- 18 (1972- 73), Pécs, 73- 84. Kiss Attila, Acta Arch. Hung. 25 (1973) 327-340. - Bálint Cs., Cumania 4 (1976) 225-254. 3 Szőke A., A honfoglaló és kora Árpád-kori magyarság régészeti emlékei. Régészeti Tanulmányok I. (Bp. 1962). - Török Gy., Die Bewohner von Halimba im 10. und 11. Jahrhundert. AH XXXIX. (Bp. 1962). Megjegyezzük, hogy Szőke felismeréseinek a kiformálásához Török ásatási eredményei nagymértékben hozzájárultak. Töröknek Halimbára vonatkozó periodizációját nagy vonalakban ma is elfogadhatjuk. 4 E kérdésben talán a legélesebben legutóbb Bóna István fogalmazott; jóllehet a későrómai korszakra vonatkozólag, de úgy, hogy más korok kutatói is értsenek belőle: Eszter В. Vágó — István Bona, Der spätrömische Südostfriedhof. Die Gräberfelder von Intercisa I. (Bp. 1976), 132— 133. 5 Kralovánszky A., JAMÉ 3 (1960) 27- 38. - Bálint Cs., MFMÉ 1968, 47- 48. 6 Cs. Sós Â.,FA 22/191, 118. - Cs. Sós a csataljai Árpádkori temető 14. és VII. számú sírjának egymással való „közvetlen közelségének" nagy jelentőséget tulajdonított. (A 14.-ben I. István érméje, a VII.-ben Géza dux érméje volt). Ebből arra következtetett, hogy az I. István érem „nem a használatának idején, hanem jóval később került a halott mellé", s ezért a „temető benépesülésének a rendjét sem a pénzmellékletes, sem a más lelettípúsokat tartalmazó sírok alapján nem lehet meghatározni." — Látni fogjuk, hogy Sarud-Bád temetőjében egymáshoz sokkal közelebbi sírok között is olykor lényeges időrendi kütönbségek yalószínűsithetők (pl. a 64. és a 37. sírok ilyenek), anélkül, hogy a temető benépesülésének a rekonstruálásában ez problémát okozna. A kitűnő szerző aggályai azonban külön is tiszteletet érdemelnek; bárcsak sokan mások is időt szentelnének arra, hogy időrendi kérdésekkel bajlódjanak! 106
