Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 15. (1977)
Szathmáry László: A posztkraniális vázelemek bilaterális szimmetria viszonyai Kál 10. századi népességénél
Ebben az összehasonlításban az aszimmetria-jelzők értékei különösen a femur közepének sagittalis és transversalis átmérőjében (M.6, M.7), a femur pilaszter jelzőjében (M.6:M.7) és a tibiadiaphysis hasonló síkokban mért átmérőiben (M.8a, M.9a) valamint a cnemicus jelző (M.9a:M.8a) esetében mutatnak nagy különbséget. A káli népesség fentiekben említett femur- és tibiajellegei aszimmetrikusabbak az ártándiénál. Csak minden részletre kiterjedő biológiai rekonstrukció hivatott annak eldöntésére, hogy e jelenség okai a funkconális adaptációban, vagy pedig a hibridizációban keresendők (v ö. : SZATHMARY 1975, 1976). Ha az esetleges hibridizáció okolható e jelenség kialakulásáért, abban az esetben a bilaterális aszimmetria mértékének emelkedéséből következtethetnénk arra, hogy a káli populáció távol álló genetikai komponensekből alakult. E kérdés tisztázásához azonban még igen sok gyakorlati és elméleti tapasztalatra van szükség. A hosszméretek aszimmetriájának nemi differenciáit elemezvén a felső végtagra vonatkozóan nem tudunk % l próbát végezni, mert a várható gyakoriság 5,0 alatt marad a kontingenciablokkok több mint 80%-ánál, s még csak összevonásokkal, vagy blokkmegszüntetésekkel sem kísérletezhetünk az esetek alacsony számából következően. Az abszolút gyakoriságok alapján azonban nyugodtan kijelenthetjük, hogy a nemi differencia csak a véletlen által befolyásolt. A jobb oldali aszimmetria (ld>- l s ) várható túlsúlya mindkét nem esetében kifejezett (2. táblázat). Nem tapasztalunk szignifikáns nemi eltérést az alsó végtag elemeinél sem, bár a % l próba elvégzéséhez a szimmetrikus esetek számát figyelmen kívül kell hagynunk. A férfiaknál a jobb oldali aszimmetria nem érvényesül olyan mértékben, mint azt várnánk, s ez lehet, hogy a korábban feltételezett hibridizációs folyamatnak a következménye, amelyben a migrans partnernél a nemi arány a férfiak javára tolódott el. Másképp fogalmazva; ha az aszimmetria-jelzők alakulásának tendenciáját hibridizációs okokra vezethetjük vissza, számolnunk kell azzal is, hogy a káli 10. századi népességben esetleg a nők között találjuk a több — nem honfoglaló — autochton komponenst. A keresztmetszeti értékek elemzése során többször előfordult, hogy már kissé szélsőséges eloszláskor sem teljesültek a % l próba elvégzéséhez szükséges kritériumok (3. táblázat). Ilyenkor, ha a relatív gyakorisági arányok nem szenvedtek jelentős torzulást, az alacsony várható értékű blokkokat elhagytam, s így végeztem el a tesztet (humerus МЛ, M.7, femur M.6:M.7, M.10:M.9 és tibia M.9a:M.8a). Volt olyan eset is amikor ilyen eljárással elmosódott volna a reális gyakorisági disszonancia, így ha két blokknál 3,0-at meghaladta a várható érték, már elvégeztem a próbát (femur M.9, M.10, tibia M.9a). A kapott érték természetesen tájékoztató jellegű, de még mindig reálisabb, mint bármilyen más blokkelrendezés nyomán számítható. Az ezen az úton meghatározott probabilitási értékek nem esnek az indifferens tartomány közelébe (min. P> 50%), a különbségek nem szignifikánsak, tehát a statisztikai eljárás szemszögéből ítélve kedvező szituációkkal állunk szemben. A tibia M.8a méreténél bármilyen változtatás mellett sem volt elvégezhető a teszt, azonban az abszolút gyakoriságok alapján egyértelműen becsülhető, hogy a különbség nem szignifikáns. Az elemzés részletes eredményei a következők. A humerus diaphysisének legkisebb kerülete (M.7) mindkét nem esetében jobb oldali aszimmetriát mutat, sőt a nemi különbség annyira minimális, hogy bal oldali aszimmetria egyáltalán nem fordul elő! Ezek szerint a jobb oldali humerus robusztusabb alkotású mint a baloldali. A robuszticitási jelző (M.7:M.l) alapján ugyanez mondható el, bár a bal oldali aszimmetria már jelentősebb mértékben képviselt. A femur diaphysisközepének sagittalis átmérőjére (M.6) a férfiaknál a szim5 Egri Múzeum Évkönyve XV. 65
