Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 15. (1977)
Szathmáry László: A posztkraniális vázelemek bilaterális szimmetria viszonyai Kál 10. századi népességénél
Szathmáry László A POSZTKRANIÁLIS VÁZELEMEK BILATERÁLIS SZIMMETRIAVISZONYAI KÁL 10. SZÁZADI NÉPESSÉGÉNÉL A funkcionális adaptáció problémája a történeti népességek biológiai rekonstrukciójának is régóta kutatott területe. Ezen tanulmány a bilaterális aszimmetria elemzésével azon kezdeményezések szemléletét, összehasonlítási lehetőségét igyekszik bővíteni, melyek a végtagelemek morfológiai variánsainak kialakulását etológikus okokkal magyarázták (ANTHONYRIVET 1907, BUMÜLLER 1899, BUXTON 1938, HRPLICKA 1934, MANOüVRIER 1888, 1892, 1893, PITTARU-COMAS 1930, TOWNSLEY 1946). Korábban — az ártándi 9. századi népesség vizsgálatakor — igen meglepő eredmények születtek (SZATHMÁRY — sajtó alatt 1 ), amikor az alsó végtag elemeinél a szimmetriaviszonyok nemi differenciái — a hosszméretek kivételével — majdnem minden vizsgált esetben szignifikánsak voltak. Indokolttá vált tehát újabb elemzés elvégzése, kiterjesztve azt a felső végtag komponenseire is. Ezúttal a Kál-Legelőn 1966 —67-ben feltárt 10. századi népesség (SZABÓ 1967, SZABÓ— KOVÁCS 1968) csontvázmaradványain végzett szimmetriavizsgálatok eredményeit ismertetem ERY (1970) osteometriai adatközlésének felhasználásával. A temető feltárása után 68 egyén vázmaradványai kerültek megőrzésre. A megsemmisült sírok számával együtt a honfoglaláskori népesség temetőjének sírszáma maximum 103 lehetett (ERY 1970). Ha ehhez a legnagyobb értékhez viszonyítva adjuk meg elemzésünk reprezentációját, akkor a férfiak esetében 19,4% (20 egyén) - 13,6% (14 egyén), a nők esetében 21,4% (22 egyén) - 16,5% (17 egyén) -os értékeket kapunk, s csak a nők ulnájára vonatkozó eredmény 6,8%-os reprezentativitási!. Mivel ÉR Y (1970) a 68 egyén közül 44-et határozott felnőtt korúnak, nyilvánvaló, hogy a jelenlegi vizsgálat reprezentációja a fentieknél magasabb, mert a bilaterális variációkat csak a felnőtt egyéneken tanulmányozhatjuk. Metodika Az elemzett jellegek osteometrikus leírása MARTIN (1928) méréstechnikája szerint a következő: a humerus legnagyobb hossza ((M.l), a humerus diaphysisének legkisebb kerülete (M.7), a humerus robuszticitási jelzője (M.7:M.l), a radius legnagyobb hossza (M.l), az ulna legnagyobb hossza (M.l), a femur legnagyobb hossza (M.l), a femurdiaphysis közepének sagittalis átmérője (M.6), a femurdiaphysis közepének transversalis átmérője (M.7), a femurdiaphysis felső transversalis átmérője (M.9), a femurdiaphysis felső sagittalis átmérője (M.10), a femur pilaszter jelzője 1 Előadva a Magyar Biológiai Társaság Embertani Szakosztályának 184. szakülésén 1976. november 15.-én. 63
