Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 15. (1977)
Belitzky János: Feltételezések Anonymus és a Gesta Hungarorum egri és Eger-egyházmegyei vonatkozásairól
a monda már ekkor az egri és váradi püspökség területén kisebb-nagyobb csoportban jelenlevő és Eger közelében is megtalálható székelyek körében. 38 Az Aba nemzetség iránti magatartása [cap. 17, 32.] pedig arra enged következtetni, hogy a Gesta írása idején valami birtokjogi vitájuk lehetett az Abáknak, mert ha ez nincs, akkor nem hangsúlyozta volna ki a földek birtoklására vonatkozó érdemességüket. Az Abák közül kétségtelenül P. mester korában élt az a Sixtus ispán, akinek a fia, Demeter 1214 táján Kálmán herceg nevelője. 39 Az eddig említett nemzetségek mindegyike valamiképp rokona volt az Árpádoknak. Az ősök, a névemlítés gyakorisága [első szám] és a terjedelem tekintetében [második szám] ez a helyzet: Tétén y 47 — 140, Doboka 3 — 21, Hülek 45 — 186, Ed és Edümen 14 — 9, ami azt igazolja, hogy P. mester érdeklődését közülük elsősorban a Maglód és a Szovárd nemzetség kötötte le. Ezzel kapcsolatban Mag nádor az ősapjához méltó diplomatikus észjárásának igazolása, a számunkra ismeretlen — és P. mester baráti köre által nyilván nem nagyon kedvelt — Szovárdnembeli nobilis nagyzoló, Csaba királyfitóli származásának a megcáfolása szökik a szemünkbe. A Doboka és főleg Aba Sámuel nemzetségének későbbi korra utaló vonatkozásai pedig a velük foglalkozó szűk terjedelem miatt, a Gesta befejezetlen vagy hiányosan ránk maradt voltát sejtetik. III. Béla udvarában jelentős szerepük lehetett azoknak az uraknak, akik őt 1164-ben Mánuel császár udvarába kísérték és ottani környezetéhez tartoztak. Ilyen volt Chump, görögországi nevén Elek [Alexios] pap. 40 Ilyenek a testvérpár Becse és Gergely ispánok, a Becse-Gergely nemzetség névadói, akik számára a királyi uradalmat képező Csepel szigetén szakították ki — nagy kitüntetésképpen — a [Sziget-] Becse nevű birtokot. Több nemzetségi monostoruk volt és ezek közül Dénes-monostora az egri püspökség zarándi főesperessége területén állott. Birtokaik különben az ország különböző részein helyezkedtek el. Ezek sorában az övék volt a csallóközi [Nagy-] Léi is. 41 Ez utóbbi birtok nevének alapján a nemzetséget Léitől, Tas vezér fiától is származtathatnánk. Léi ottani szereplését azonban P. mester nem említi, hanem csak később Kézai Simon és ezért Gestánkkal kapcsolatban nem vehetjük ezt az utóbbi adatot figyelembe. A sorok legnagyobb számával szereplő Tas vezér és fia, Léi [40 —212] 42 leszármazóit azonban ismerte P. mester, aki Tas vezért tekintette az ő korában Tasvására nevet viselő [Nyír-] Tass és az ő korában már Sárvárnak hívott Tas-vára névadójának. Területünkön figyelembe vehetők még a hevesi Tass [ma puszta Atkár határában], a bihari Léi-ősi, az abaúji Lék, a szilágysági Lele, a zempléni Lelesz, a hevesi [Tárna-] Lelesz, és a Szolnoki Taskony is. Ezek valamelyikén élt az a meg nem nevezett nemzetség, amely Tas vezértől származtatta magát. Valamiképp köze lehetett ehhez a nemzetséghez az Ecsedi-láp melletti Sárvárott [korábban Tasvára] egyik nemzetségi monostorát felépítő vagy azt öröklő Gut-Keled nemzetségnek. Ennek egyik III. Béla korában élt tagját Farkasnak hívták. Ez talán azonos az 1177 tájától 1185-ig nádorként ismert Farkassal. 43 Tas és Léi tetteinek emlékét — a kalandozások kora írott forrásai összevont adatain kívül — a minden valószínűség szerint Hevesben is törzsbirtokos Botond nemzetség hagyományaiból ismerhette meg P. mester. Kölpény — Tas vezér nagybátyja — és fia Botond [19 — 124] nevét az erdélyi [Mező-] Kölpény és a bácsi Kulpin, továbbá egyetlen ismert előfordulásként a hevesi Botond településnevek őrizték meg. A Besenyőtelek határában levő mai Botond-puszta nevét egyes kutatók attól a Botondtól származtatják, aki 1278-ban adományul nyerte Besenyő [-telek] birtokot. 44 A pusztán személynévvel történt birtokmegjelölés azonban sokkal korábbi névadásra mutat. Ezért véltük azt, hogy az utolsó kalandozási hadjáratáról 44
