Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 15. (1977)

Németi Gábor: Adalékok Hatvan város felszabadulásának történetéhez (visszaemlékezések alapján)

A szovjet csapatok támadása október 29-én a tervnek megfelelően megindult és sikeresen haladt előre. Elfoglaltak több mint 300 helységet, köztük Kalocsát, Kecskemétet, Kiskőröst, Kunszentmiklóst és Nagykőröst. Ezalatt a 7. gárdahadsereg, a 7. román hadtest 2 hadosztályával együtt, miután Szolnok és Csongrád között átkeltek a Tiszán, Cegléd irányában támadtak. November 4-ig eljutottak Szolnok, Abony, Cegléd, Kocsár vonaláig. A németek a szovjet támadás megállítása érdekében nemcsak szívósan védekeztek, hanem többször próbálkoztak ellentámadással is. Dunapataj és Kecskemét között olyan támadást terveztek, amelynek eredményeképpen Szegedig szerettek volna eljutni. Ezt azonban a szovjet hadsereg váratlanul erőteljes támadása kilátástalanná tette. Annyit mindenesetre elértek, ha nem is többet, hogy a szovjet csapatok nem tudták a fővárost egyetlen támadással, menetből elfoglalni. A szovjet főparancsnokság kénytelen volt módosítani a korábbi elképzeléseket. 1944. november 4-én Malinovszkij marsall megkapta a főparancsnokság új utasítását, amely megállapította, hogy a támadás további erőszakolása keskeny sávban, kevés erővel nem vezethet eredményre, csak fölösleges veszteségekhez, ezért elrendeli, hogy a front jobbszárnyát gyorsan át kell juttatni a Tisza jobb partjára. Innen kell széles arcvonalon támadást indítani. A támadás fő feladatai: Budapesttől keletre széttagolni és megsemmisíteni a budapesti csoportosítást, majd északról, északkeletről és délről mért csapással elfoglalni Budapestet. A 2. Ukrán Front parancsnoka a főparancsnokság utasításának értelmében elhatározta, hogy a 7. gárdahadsereg erőivel Kőtelek, Besenyszög, Újszász, Ceglédbercel vonalánál áttöri az ellenség védelmét, majd az áttörésen keresztül támadásra indítja a gyorsan mozgó 6. gárda harckocsi hadsereget, valamint a Plijev lovas-gépesített csoportot. Ezek az erők csapást mérnek Hatvan irányába és kettévágják azokat a fasiszta erőket, amelyek Budapestet keletről védik. A front többi hadserege átkelve a Tiszán észak felől csatlakozik a Budapest bekerítésében részt vevő szovjet egységekhez. A támadás idejére, amely november 11-én kezdődött, a 7. gárdahadseregnek rendelte alá Malinovszkij marsall a 2. és 4. gárda gépesített hadtestet. Sumilov vezérezredes a 7. gárdahadsereg parancsnoka, miután gondosan előkészítette a támadást, megszervezte az együttműködést az egyes fegyvernemek és csapatok között, abban bízott, hogy november 11-én estére Hatvant birtokba veszi és átvágja a budapest —miskolci vasútvonalat. Bár a II. Ukrán Front parancsnoka alapjában véve helyesen értékelte a helyzetet, egy tényezőt nem vett kellően figyelembe : Azt, hogy a támadás nem éri meglepetésként a németeket. A támadást előkészítő átcsoportosításokat nem tudták eléggé rejteni, így a németek felkészültek a védekezésre. Elkeseredett küzdelem alakult ki, amelynek következtében a szovjet támadás lelassult, majd a kitűzött célok elérése előtt megakadt. Pedig kezdetben biztatóan alakult a helyzet. November 11-én estig a Ceglédbercel — Besenyszög vonalon 20 km-es szakaszon sikerült áttörni az ellenség védelmét, s 5 —12 km-re visszaszorítani a szemben álló csapatokat. Az eredeti tervet azonban semmiképpen nem sikerült megvalósítani. 11-én nem sikerült Hatvant elfoglalni, sőt a németek szívós védekezése és ellentámadásai következtében csak november 15-ig jutottak el Zsámbok —Dány vonaláig. Igaz, hogy közben súlyos veszteségeket okoztak az ellenségnek.

37 A 2. Ukrán Front csoportosítása a november 11 —15-e között folytatott harcokban mintegy 60 km-t nyomult előre. Az eredmény alatta maradt a frontpa354