Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 15. (1977)

Lagzi István: Adatok az egri lengyel katonai tiszti tábor történetéhez (1939–1945)

felajánlott új emléktáblát, valamint az egri temetőkben lévő lengyel sírokat említette meg. Tájékoztatást adott a város fürdőiről és turisztikai nevezetességeiről is. Megelégedéssel írt arról, hogy a magasrangú lengyel tiszteknek lehetővé tették a magánházaknál való lakást, a városban való szabad mozgást, a gyógykezelést és a fürdőhasználatot. Korkozowicz ezredes szerint a táborban — az első években — átlagban mintegy 50 ezredes tartózkodott, a tisztek közül 30-an a „Kárpát" hadseregcsoport (Armia „Karpaty") magasabb egységeinek parancsnokai voltak. Korkowicz ezredes is megerősítette azt, hogy a tisztek egy része az emigráns lengyel kormány irányítása alatti Honi Hadsereg (Armia Krajowa) személyi állományába kerülve — többnyire személyi futárok segítségével — visszatért a megszállt Lengyelországba.

03 A tábori élet hétköznapjaival kapcsolatban Korkozowicz ezredes megjegyezte azt, hogy az Egerben internált tisztek szabadságának „nincs korlátja", az utcai sétától az uszoda, mozi, étterem igénybevételéig sokféle lehetőség volt a szabadidő eltöltésére. A tisztek egy része a könyvtárakat látogatta, mások munkát vállaltak. A tiszti táborokban, így Egerben is, a tábori rend igen liberális volt. Az ébresztő, rendcsinálás, majd reggeli után különféle szervezett foglalkozások következtek. Rendszeres időközönként szakmai előadások, ismeretterjesztő szemináriumok követték egymást. (A tábori rend betartása alól csak a tartós eltávozásra menők, munkát vállalók alkottak kivételt.) Korkozowicz kitért a lengyelek és az egri lakosság kapcsolatára is. Elöljáróban megállapította azt a tényt, hogy az internált tisztekkel a lakosság szívélyes kapcsolatban volt, felmerülő problémákat a táborparancsnokság igyekezett rövid időn belül megoldani. A lengyelek kollektív érdekeit sértő esetről, incidensről nem tett említést. 8. ábra. 31 unkavállalási engedély. 313