Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 15. (1977)

Lagzi István: Adatok az egri lengyel katonai tiszti tábor történetéhez (1939–1945)

toborzás és a Magyarországról, valamint Romániából kivont lengyelek jóvoltából a lengyel csapatok létszáma 30 000 főre emelkedett. 1940-ben a franciaországi lengyel hadsereg 63 959 főt számlált (az adat 1940. elejére vonatkozik). Sikorski büszkén emlékezett meg a lengyel egységek franciaországi harcairól, Tobruk 8 hónapig tartó hős védelméről.

60 Külön foglalkozott a lengyel—szovjet egyezményben foglaltakkal, a Szovjetunió területén megalakult lengyel hadsereggel, annak KözelKeletre vezénylésével. Az egri táborban különösen 1943 elejétől a tábori hangulatot a törzstisztek (ezredesek, alezredesek, őrnagyok) határozták meg. Egyre többen voltak azok, akik a korábban elhallgatott, vagy csak szűk körben terjesztett Sikorski ellenes véleményüket nyíltan (is) terjesztették, a Londontól távoli Egerben is Sikorski miniszterelnök ellenzékének álláspontjára helyezkedtek. A pilsudskisták tábora érezhetően megerősödött. Sokan vitatták, igen sokan elutasították Sikorski reálpolitikáját.

61 Az egri tiszti tábor személyi összetételénél fogva igen konzervatív volt. A tisztek zöme a hadsereg volt főparancsnokának ós főfelügyelőjének, Edward RydzSmigly marsallnak a hívei közül került ki. A magasrangú, hangadó törzstisztek azon a véleményen voltak, hogy a Szovjetunióval megegyezést kereső, a németek elleni fegyveres harcot összehangolni akaró, Lengyelország felszabadításáért észszeríí kompromisszumokra hajlandó — bizonyos társadalmi változás szükségességével is számoló — Sikorski tábornok „kiárusította Lengyelországot a kommunistáknak". A háború előtti viszonyokhoz ragaszkodó magasrangú tisztek nem értették meg Sikorski reális törekvését, éppen ezért a kivárás taktikáját alkalmazták s közvetve, vagy közvetlenül támogattak minden olyan elképzelést, mely a háború előtti politikához való visszatérést népszerűsítette. A bizalmatlanságot és gyanakvást váltakozó formában és számtalan esetben ki is nyilvánították. Ebben a tekintetben az egri Lengyel Tiszti Tábor a magyarországi táborok közt kivételes helyzetűnek, ugyanakkor „nehezen kezelhető" tábornak számított. A Sikorski tábornok által képviselt politika iránti mély ellenszenv megnyilvánulásának egyik jellegzetes példája a következő: Sikorski miniszterelnök és hadseregfőparancsnok 1943. július 4-i tragikus repülőgép katasztrófája után Egerben is (1943. július 10-én) napiparancsban méltatták a tábornok érdemeit, az általa vezetett kormánypolitikát. A hadseregben lévő szokás szerint, a gyász jeléül — meghatározott ideig — a katonai személyek gyászszalagot viseltek. Az egri táborban azonban egy jelentős számú törzstiszti csoport megtagadta a gyászszalag feltűzését, Sikorski tábornokot bíráló megjegyzéseket tettek. A tábor rangidőse dr. Wasserab ezredes tudomásul vette a reakciós törzstisztek tüntető magatartását. Egerben csak a „kevés csillagos" tisztek gyászolták meg a miniszterelnök és a hadseregfőparancsnok halálát. A magasrangú tisztek reakciós, illetve az ehhez közel álló nézeteket vallók hangulatáról Jan Korkozowicz ezredes, a magyarországi „Romek", majd „Liszt" fedőnéven működő (titkos) lengyel katonai bázis helyettes parancsnoka személyesen is meggyőződött.

62 Korkozowicz ezredes memoárjában több oldalt szentelt az egri tiszti tábor, Eger város és környékének bemutatására. így érdemes kitérni röviden a terjedelmes memoár egri vonatkozásaira. A széles érdeklődésű Korkozowicz ezredes Eger város ismertetésének több oldalt tartott fent, elragadtatással írt a műemlékekről, az érseki könyvtárról és a képtárról, a város történelméről. Eger lengyel jellegű emlékeit illetően Korkozowicz ezredes a Káptalan utcai Henryk Dembinski 1848/49-es honvédtábornok, a honvédség főparancsnokának emléktábláját, az 1939 őszén a lengyel tisztek által 312