Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 15. (1977)
Lagzi István: Adatok az egri lengyel katonai tiszti tábor történetéhez (1939–1945)
borba" költözött. A szobák rendbehozatalát, berendezési tárgyak pótlását a polgármesteri hivatal vállalta magára. 41 A lengyel tisztekre vonatkozó mozgáskorlátozó rendelkezések sok tekintetben enyhültek, már 1942 végén újból lehetőség nyilott a magánházaknál való „kintlakás"-ra. Az egri tábor kötelékébe tartozó 20 tisztet pl. családostul magánházaknál szállásolták el, ezeket a személyeket méltányosságból sohasem kötelezték a zárt, őrzött táborba való bevonulásra. Igaz ugyan, hogy a H.M. 25.328/Eln. 2/L-1940 rendelet értelmében a szálláspénz folyósítását 1940. november 1-től H.M. 21. osztály engedélyéhez kötötték. 42 A polgári menekültek egri tartózkodása a katonai menekültekhez képest sokrétűbb problémát okozott. A katonai hozzátartozókon kívül 1939. decemberben 118 polgári személy ellátását kellett biztosítani. A polgári menekültek Egerbe került népes csoportja hiányos ruhákban, az évszaknak nem megfelelően öltözve gyors segítségre szorult. Frank Tivadar polgármesterhelyettes a Belügyminisztériumba írott levelében utasítást, a ruhasegély kiutalása és az elszállásolás gyors megoldása érdekében megfelelő anyagi fedezetet kért. A helyi lehetőségeket mérlegelve a polgár mester helyettes azt tervezte, hogy a 118 fős csoport felét magánházaknál helyezik el. Szállás, fűtés, világítás címén személyenként havi 6 — 8 pengő összeget irányoztak elő. A menekültek anyagi helyzetére való tekintettel 60 személy részére takarót, lepedőt, törülközőt biztosítottak, ágyakat és szalmazsákokat szereztek be. 43 A polgári menekültek gyors megsegítését megkönnyítette az, hogy a Magyar Vöröskereszt szociális osztálya még 1939. novemberében tábori felszerelést, ruhaneműt adott át az egri polgármesteri hivatalnak. (Az átadott csomagban 90 takaró, 90 lepedő és 90 törülköző volt. 44 ) A polgári menekültek irányában tanúsított megértés és gondoskodás tekintetében a Diákszálló emeletén elhelyezett gyermekek sorsának figyelemmel kísérése ad betekintést. Frank Tivadar polgármesterhelyettes rendelkezése szerint „Alexovics Gyuláné a Diákszálló emeletén elhelyezett (lengyel) gyermekek részére a mai naptól [1939. november 14. — L. I.] kezdve tízórait és uzsonnát is köteles adni, lehetőleg sok gyümölcsöt s ezért naponta és fejenként 40 fillért számolhat fel. [. . .] Dr. Kálnoky László és Szántó György foglalják kimutatásba, hogy kinek cipői szorulnak sürgős javításra s a kimutatást 48 óra alatt terjesszék be. [. . .] dr. Kálnoky László mindkét tábor részére igényeljen rádióberendezést (!) s szerezzen be ajánlatokat egy nagy kályhára." 45 A lengyel gyerekek közül többen a helyi lakosoknál családtagként voltak elhelyezve. Wladyslaw Gedgard 16 éves fiút pl. dr. Ringelhann György ügyvéd vette magához, felruházta, majd a Somlószöllősön felállított lengyel cserkésztáborba került. 46 Számos humánus esetről van tudomásunk. Zdzislawa Czekarska 1939. szeptember végén egy lengyel katonai alakulattal Magyarországra jött, Egerben került elszállásolásra. Az egri Lengyel Polgári Menekült Tábor megszüntetése után — a jobb megélhetés érdekében — katonai ellátmányba került (tekintettel arra, hogy férje a dél-lengyelországi harcokban megsebesült s nem tudott családjával együtt magyar területre jönni) s szabályos táboron kívüli lakhatási engedélyt is kapott. 47 Az egri Lengyel Polgári Menekült Tábor személyi állománya 1940 augusztusában a Somogy és a Zala megyei községekbe került. Augusztus 11-vel Egerből Zalaszántóra helyezték Julian Buczek Fryderyk Halucka Wladyslaw Buczek Walerian Díugosiewicz Jan Chicki Józef Kajdziuski 20 Egri Múzeum Évkönyve XV. 305
