Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 15. (1977)

Lagzi István: Adatok az egri lengyel katonai tiszti tábor történetéhez (1939–1945)

megyei és az egri városi jótékonysági egyletek a lengyelek megsegítésére akciót indítottak, gyűjtést kezdeményeztek. Az Eger 1939. október 13-i számában Ruhával és pénzsegéllyel látják el a rászoruló lengyel menekülteket с felhívásban adta hírül a segélyakció megindulását. A társadalmi segítség mellett a közigazgatási hatóságok is a menekültek segítségére siettek. „A Magyarországra menekült lengyelek közül igen sokan csak egy szál nyári ruhában, egy rend fehérneművel, könnyű cipőben, sőt szandálban jöttek át. Szerencsétlen emberek a télnek ilyen hiányos ruházattal nem mehetnek neki... A kormánybiztos [Borbély-Maczky Emil főispán] most rendeletben közölte a körzetébe tartozó vármegyék és városok közigazgatási hatóságaival, hogy a Belügyminisztérium engedélyt adott a nélkülözők számára a szükséges ruházati cikkek beszerzésére, amit intézményesen szerveznek meg. A legszegényebb, illetve pénztelen menekültek minimális pénzsegélyt is kapnak a legszükségesebb, legnélkülözhetetlenebb napi szükségleteik beszerzésére." A menekültek segélyre szoruló része a magával hozott értéktárgyakat (gépkocsit, kerékpárt stb. egyes esetekben fegyvert) a lakosságnál értékesítette. A legtöbb esetben valószínűleg áron alul. Sokan voltak olyanok is, akik pénzszűkében lévén valutáért magyar fizetőeszközt vásároltak. Egyes személyek visszaéltek a menekültek nehéz helyzetével és uzsoraáron felvásárolták a menekültek által felkínált tárgyakat. A visszaélések megszüntetése végett a miskolci VII. hadtest országmozgósítási kormánybiztosa (Borbély-Maczky Emil, Borsod megye főispánja) a hadtest területén lévő vármegyék számára külön rendeletet adott ki. Tekintettel az egri katonai menekültekre, a rendeletet az Eger с napilap is ismertette. „Az utóbbi napokban a Lengyelországból menekülők nagyobb csoportja érkezett Eelső-Magyarországra. Lengyelországból menekülők legnagyobbrészt csak legszükségesebb holmijukat hozták magukkal, magyar pénzzel nem rendelkeznek. Mindenesetre gondoskodás történt arról, hogy a magukkal hozott zlotyt a legrövidebb időn belül beválthassák, s így ellátásuk minden tekintetben biztosítható legyen. A társadalom egyes rétegeiben sajnálatos esetek (történtek) jutottak a (magyar) hatóságok tudomására. Előfordult, hogy egyesek ki akarták használni a lengyel menekültek szorult helyzetét s a magukkal hozott értéktárgyakat potom áron megvásárolták." A hasonló esetek megakadályozása érdekében a VII. hadtest országmozgósítási kormánybiztosa utasította a hadtest területéhez tartozó vármegyék alispánjait, hogy a lakosság egyes képviselői részéről megnyilvánuló visszaélést meg kell szüntetni. „Tudomásomra jutott, hogy a gépkocsin érkező lengyel menekülteket — kik többnyire csak lengyel valutával rendelkeznek — egyes személyek a városokban, falvakban megállították és ingóságaik, főként gépkocsijuk megvételére tesznek nekik ajánlatot, természetesen oly alacsony áron, hogy az a kiuzsorázás határán mozog. A magyar néplélektől oly távol álló üzérkedés, a menekültek szorult helyzetét kihasználni igyekvő uzsora azonnali megszüntetésére nagy gondot fordítok. Felhívom ezért (az alispán, főpolgármester urat), hogy e néprétegnek a menekültektől való távoltartása iránt haladéktalanul intézkedjék. . . " A rendelet szerint, a menekültekkel kötött minden olyan üzlet mely az uzsora jellege miatt a menekültekre nézve hátrányos, semmis.

33 A rendelet külön felhívta a figyelmet arra, hogy tilos megvásárolni a lengyel tulajdonban lévő különböző tárgyakat, valamint fizetőeszközt sem volt szabad elfogadni, „. . . annál kevésbé sem, mert a Nemzeti Bank fiókintézete nem váltja be [a lengyel zlotyt —L. L] magyar pénzre."

34 Azok számára, akik a kiadott rendeleteket megszegték szigorú büntetést helyeztek kilátásba.

35 A Magyarországra érkezett lengyel menekültek közül a katonai személyek 301