Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 15. (1977)

Lagzi István: Adatok az egri lengyel katonai tiszti tábor történetéhez (1939–1945)

A helyi lakosság figyelme is egyre többször irányult a táborlakók felé. Gyerekek, diákok keresték fel a lengyel tiszteket, furcsa módon emlékkönyvi beírást, autogramot kértek. A várhoz közel lakók nem ismervén az ellátás körülményeit kenyeret, szalonnát, sokan süteményt adtak a lengyeleknek. Számos kerttulajdonos kosarakban, kasokban gyümölcsöt juttatott be a várba. A helybeliek közül sokan csupán csak érdeklődésből sétáltak el a vár felé, majd beszélgetésbe elegyedtek a kapunál (kerítés közelében) lévő lengyelekkel. Az ilyen, vagy hasonló találkozásokból ismeretségek szövődtek, sok tisztet meghívtak családi körbe.

24 Az egri táborból szeptember 26-án egy tiszti csoportot (éppen a zsúfoltság miatt) más táborba vezényeltek, ugyanezen a napon a táborlakók megkapták a városba szóló első kilépési engedélyt. Megszervezték a tábori katonai konyhát, rádiókat állítottak üzembe, a tiszti hozzátartozók helyzete is napról napra javult. A városba kijáró tisztek nagy részét meg-meg hívták magukhoz a családok. Az 1939-es egri szüretre már számos lengyel tiszt is hivatalos volt. A magyarországi lengyel menekültek fogadtatása, a lakosság rokonszenve a budapesti német követség előtt nem volt titok. A követség részéről (e jelen dolgozatban nem részletezett módon és formában) több esetben tiltakoztak a lakosság és a hatóságok megértő magatartása miatt. A katonai személyek internálására vonatkozó intézkedéseket

25 több táborban nem a rendeletben megszabott formában hajtották végre (pl. Egerben sem!), ezért a Vezérkar főnökének javaslatára a Honvédelmi Minisztérium 21. osztálya a hadtestparancsnokságok részére újabb rendedeletet szerkesztett. Barabás Emil altábornagy, a H. M. I. főcsoportfőnökének 1989. október 2-án kiadott rendelete értelmében ismételten felhívták a hadtestparancsnokságok figyelmét a korábbi intézkedések végrehajtására. „A genfi Egyezmény pontosan körvonalazza az internálás végrehajtását s kimondja, hogy az internáltakkal emberségesen kell bánni. Ezt hangsúlyoztam is intézkedéseimben. De semmi esetre sem esik az emberséges bánásmód fogalma alá az internálás késedelmes végrehajtása és a barátkozás, sőt az ünnepelés. A hadtestparancsnokok gondoskodjanak arról, hogy a lengyel katonai személyek végre a táborokba összegyűjtessenek s ne csellengjenek minden kíséret nélkül az utcákon. . . vessenek véget az indokolatlan barátkozásoknak ; ellenőriztessék haladéktalanul a szolgálatot az internáló táborokban s gondoskodjanak arról, hogy kiadott intézkedéseim mindenki által szigorúan betartassanak. Mindezekért a hadtestparancsnokokat teszem felelőssé."

20 A menekültek helyzete azonban az internálási utasítások szigorúbb betartása ellenére javult. A várban elhelyezett tisztek nagy részét a Káptalan utcai Diákszálló épületébe költöztették. Egy csoportot pedig (főleg főtiszteket : őrnagyokat, alezredeseket és ezredeseket) a Nemzeti Szállodában helyeztek el. A fiatal tisztek nagy részét (hadnagyokat, főhadnagyokat) a városi fürdő épületében szállásolták el. A tisztekkel együtt érkezett polgári személyek (családtagok) az Álmagyar utca 7 szám és a Csokonai utca 8 szám alatti házban, valamint a Sas utcai villanytelep épületében laktak. A polgári személyek igényesebb részének (törzstisztek hozzátartozói) a Korona Szállóban biztosítottak szállást.

27 A városi fürdő épületében kialakított tábor özv. Dudás Józsefné visszaemlékezése szerint

28 lényegében három nagyteremből állt, „... mely régen fürdő volt, öltözők, raktárhelyiségek voltak. Többen laktak egy szobában. Saját konyhájuk volt. Tisztálkodásra az épületben lévő kis úszómedencét — régi nevén 5-ös uszodát — vették igénybe. A szemben lévő tisztasági fürdőt is igénybe vehették. Beszélni szlovákul beszélgettem velük, mivel én Besztercebányáról kerültem Egerbe, így könnyen elsajátítottam nyelvüket. A későbbiekben során a katonai őrség meg299