Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 15. (1977)

Füköh Levente–Kordos László: Jelentés az Uppony Horváti-lik 1977. évi őslénytani ásatásáról

is sejthető kronológiai változást a fauna változásának tényével is alátámaszthassuk. Míg az előzőekben elmondottak szerint a felsőbb (fiatalabb) rétegekben a csigák tömegesek és a csontmaradványok szórványosak, addig az alsóbb rétegekben az elosztás fordított. Az 1,3 m vastag humuszos réteg felszíne ma is élő, de a sorozat alsó tagjai már bolygatatlanok. így a 3 — 4. rétegből szibériai pocok (Microtus gregalis) került elő, ami az EK-magyarországi faunák vizsgálata alapján a neolitikum után (Atlantikum, Körös-szakasz) már nem fordul elő (KORDOS, L. 1974). Ezért valószínű, hogy a humuszos rétegek nagy része óholocén korú, amennyiben ezek a rétegek nem bizonyulnak mégis kevertnek. Az 5 — 12. rétegekből álló téglaszínű kőtörmelékes sorozatból a 8 — 9. mintákban tömeges a csont-, elsősorban kisemlős- felhalmozódás. Lejjebb kissé gyérül a számuk, de a rétegek még mindig gazdagnak mondhatók. Rétegtani szempontból jelentős leletek az eddig válogatott anyagban a következők voltak : a 8. rétegben Lagurus sp. (cf. lagurus) több M

x-e került elő a Microtus arvalis és Arincola dominanciával jellemzett faunából. A legalsó (12.) mintában a Microtus arvalis — Arvicola pocokdominancia mellett Spalax, Ockotona és Cricetus is előkerült. A Horváti-likban 1977-ben feltárt 1 —12. rétegek biosztratigráfiáját és kronológiai besorolását előzetesen a következőkben lehet megadni : Az 1—4. rétegek holocén korúak, mert a csigafaunában előforduló Zebrina detrita a pleisztocént követő időszakban vándorolt be területünkre. Ez az egyetlen koradat (LOZEK, V. 1965), amit már az előzőekben említettünk annyiban szorul kiegészítésre, hogy mediterrán fajról lévén szó, terjedése Észak, ill. Nyugat felé ma is tart, ezért elképzelhető, hogy csehszlovákiai megjelenésénél (szubatlantikum) korábban hazánkban már előfordult. Az 5 —12. rétegek pleisztocén voltát a Pupilla sterri előfordulása jelzi. Pontosabban körülhatárolást nyújt az egyveretű Microtus arvalis dominanciával jelzett fauna, ami önmagában is Rissz-Würm interglaciális (Eem) kronológiai helyzetet sejtet. Ezt megerősíti a Lagurus és Spalax, valamint a nagytermetű ló előfordulása is. A Bükk-hegységben és tágabb környékén e fajok együttes előfordulása a RisszWürm interglaciális melegcsúcsa és a Würm I. hidegcsúcsa közötti, faunisztikai változásaiban még részletesen nem ismert Varbói faunaszintet jelzi (JÁNOSSY, D. 1963; KRETZOI, M. 1969). ÖSSZEFOGLALÁS Az Upponyi-szoros EK-Magyarországon a Bükk-hegység Ny-i pereméhez simuló paleozoós Upponyi-vonulatban található szűk sziklaszoros. Vértes L. (1950) itt öt barlangot ismertetett, amelyekben próbaásatást végzett 1949-ben. Ezek közül az Uppony I. sz. kőfülke Jánossy D. 1963. évi ásatása révén nagy nemzetközi jelentőségre tett szert, mint középső-pleisztocén végi biosztratotípus (JÁNOSSY, D.-KROLOPP, E.-BRUNNACKER, К. 1968). 1977 nyarán az Egri Dobó István Vármúzeum (FÜKÖH, L.) és a Magyar Állami Földtani Intézet (KORDOS, L.) részéről őslénytani ásatást végeztünk az Upponyi-szoros eddig feltáratlan Horváti-lik nevű barlangjában. A kb. 270 m tszf. magasságban nyíló üreg 17 m hosszú és a legnagyobb függőleges kiterjedése 7,6 m. Két bejárata van, az alsó (I.) és a felső (IL), mely utóbbin a behúzódott törmelék kúpot formálva töltötte ki a barlangot. Ezt a kitöltést kutatóárokkal metszettük merőlegesen keresztül, s megkaptuk a kitöltés rétegződési képét (7. ábra). A réte29