Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 15. (1977)

Lénárt Andro: Adatok Heves megye közművelődésének történetéhez a XIX. és XX. század fordulóján

könyvjutalmat, pénzsegélyt vagy pályadíjat kaphatnának. Az a tanító, aki pályadíjra pályázott, legalább négy kiküldött vizsgálóbiztos előtt vizsgát tétetett volna a hallgatóival. — A pályadíjak számát és összegét évenként előre megállapítanák minden tankerületben. Irányi a törvényjavaslat indoklásában külföldi példákkal alátámasztva hivatkozott arra, hogy a felnőttoktatást nem lehet a magánosok buzgalmára építeni. Az állam sokkal eredményesebben működhet a társadalmi szerveknél is. Eötvös József

14 nem fogadta el Irányi törvényjavaslatát, de megígérte, hogy segíteni fogja a felnőttek oktatását. E célra 1870-ben a költségvetésbe felvétetett 50 ezer forintot. 1870. november 10-én pedig felszólította a tanfelügyelőket, hogy ahol szükségesnek látják, szervezzenek felnőtteket oktató tanfolyamokat. Minden olyan hallgató után, akit megtanítottak írni-olvasni, három; aki már olvasni tudott és a tanfolyamon csak írni kellett megtanulnia, az után két forint jutalmat ajánlott fel a tanítónak. Eötvös utóda a miniszteri székben Pauler Tivadar,

15 1871. december 7-én az alábbi hét pontban álló törvényjavaslatot készítette el: 1. Az 1868. XXXVIII. t. c-ben megállapított tanköteles kort meghaladott írni-olvasni nem tudó, vagy más tekintetben hiányos képzettségű felnőttek számára elemi tanfolyamokat szervezzenek. 2. A felnőttek oktatására szolgáló tanfolyamokat saját költségeiken rendezhetnek a hitfelekezetek, a községek, a jótékony egyesületek vagy egyesek. Azok működésük sikeréhez mérten állami segélyben is részesíthetők. 3. Olyan helyeken, ahol ilyen tanfolyamokról sem a hitfelekezetek, sem a községek, sem jótékony egyesületek nem gondoskodnak, azok szervezésére az állami hatóságok hivatottak. 4. Az állami iskolai hatóságok által rendezett tanfolyamok az elemi s kivételesen a felső népiskolákban tanított tárgyakból tarthatók. 5. Ezek tanításával elsősorban a rendes tanárokat és tanítókat, ezek hiányában az oktatásban jártas más egyéneket bízzanak meg, kik az állami pénztárból munkájuk sikeréhez mért jutalmat kapjanak. 6. Ezen tanfolyamok költségei fedezésére szükséges pénzösszeget a vallás- és közoktatásügyi miniszter előterjesztésére évenként az országgyűlés szavazza meg. 7. E törvény végrehajtásával a vallás- és közoktatásügyi minisztert bízzák meg. A törvényjavaslat indoklása szerint a társadalom műveltebb tagjainak, de különösen az államnak, kötelessége a műveltségben elmaradottak tanítására minden eszközt felhasználni és a felnőttek oktatását anyagi áldozatokkal is előmozdítani. Pauler törvényjavaslata csak javaslat maradt. Sohasem került a parlament elé. Pauler ugyanis igazságügyi miniszter lett. Kultuszminiszterré Trefort Ágostont nevezték ki.

16 ő Irányi sürgetésére megígérte ugyan 1873. március 1-én, hogy a felnőttek oktatására vonatkozó törvényjavaslatot újra elő fogja terjeszteni, de ígérete beváltására sohasem került sor. Az első megtorpanás A felnőttek oktatásának szervezése a törvényjavaslat sikertelensége ellenére megindult. Ezt a Türr által létrehozott, Pesten székelő Központi Népoktatási Kör végezte, — nem nagy meggyőződéssel és buzgalommal. Az államtól a célra 1872-ben 50 ezer, 1873. évben már 70 ezer forintot vettek fel az oktatást szervezők, végzők. — Az oktatásnak eredménye ott volt, ahol a tanítók is „buzgólkodtak"; de az a buzgólkodás, nem kis mértékben az anyagi meg nem becsülés miatt, nem tartott sokáig. 251