Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 15. (1977)

Csiffáry Gergely: A Magyar Tanácsköztársaság néhány Heves megyei szerve és pecsétje

a szocializált üzemet, hogy újabb építő munkálatokat igyekezzen szerezni a mun­kások foglalkoztatására. 82 Szövetkezetek alakítása azért is merült fel, mert az állam a bérházak széles körű államosításával magára vette a különböző szerelési és javítási munkák elvég­zésének gondját. Az államosítási rendeletet gyorsan kiadták, a javító-szerelő há­lózat viszont hiányzott, tehát munkával látták el a kisipart, de a kisipar szervezése ellenőrzést igényelt. 83 Felvetődik a kérdés, milyen volt a kapcsolat az Építési Direktórium ill. a kisipar és a magánvállalkozók között? A direktórium ellenőrzi a Fischer Lajos-féle mészégető céget, kötelezi, hogy minden berakott és kiégetett kemence meszet azonnal jelentsen, ugyanakkor kismértékben engedélyezi a mészeladást vidékre, az eladást utalványokon a direktórium figyelemmel kíséri. 84 Minden esetben szi­gorú anyagleltárak vezetésére és készítésére kötelezi a magánvállalkozó építőket. Megköveteli, hogy azok a magánvállalkozók, akik munkára megbízást kapnak, szakszervezeti tagok legyenek, a munkát végző munkásokkal egyetemben. Ezt egyébként az építőipari munkások szakszervezete is igényelte. 83 A szinte aggasztó építőanyaghiány készteti a direktóriumot a szigorításokra, így később anyagot magánvállalkozó úgy kap, ha az engedélyezett anyagutalvány kiváltásánál, a megbízott szakmunkással együtt jelentkezik. 86 A fokozatosan romló helyzet érzékeltetésére egy példát hozunk: az Építési Direktórium a Hadügyi Népbiztosság elutasító levele után, újra kérvényezi Egerben a „Liebknecht" katonai fa barakktábor lebontását, hogy építőanyaghoz jusson. Ez a téma foglalkoztatja az utolsó ülésen (1919. július 30.), amikor 3 nap múlva Egerbe bevonultak a román csapatok. 87 1919. augusztus 9-re már megalakultak a városi tanács likvidáló bizottságai a proletárdiktatúra intézményeinek felszámolására. Az I. számú bizottság fela­datai között szerepelt a vármegyei direktórium közellátási ез kereskedelmi szak­osztályai mellett az építési direktórium felszámolása is. 88 Az előzőekben figyelemmel kísérhettük az Egri Építési Direktórium tevé­kenységét, melynek a mindennapi munkája hátterében a Tanácsköztársaság vé­delmi harcai álltak. Történelmileg igen rövid idő nem adott lehetőséget a nagy tervek megvalósítására (munkáslakótelep, munkássporttelep.). De még a kisebb építőmunkák elvégzése is súlyos erőfeszítéseket igényelt, az alapvető építőanyagok állandó hiánya következtében. Az elvégzett kisebb mérvű karbantartási, tataro­zási munkák mellett azt is értékelnünk kell, hogy a direktórium törekvései közé tartozott minden esetben a szabad munkaerő foglalkoztatása, a hadigazdaság jellegéből adódó, esetenként emelkedő munkanélküliség megszüntetése céljából. E helyi direktórium tevékenységén túl, a Tanácsköztársaság gazdaságpoli­tikáját erősen meghatározták azok a körülmények is, amelyek között a proletár­diktatúra hatalomra került: a háború által tönkretett, dezorganizált gazdasági élet, a nagyfokú áru- és anyaghiány, valamint a kiépített elosztási szervezet (a különböző anyaghivatalok, jegyrendszer stb.), amikarra ösztönözték a munkás­állam vezetőit, hogy ezeket felhasználva valósítsák meg a szocialista gazdaságra való közvetlen átmenetet. A Tanácsköztársaság gazdaságpolitikája mindezek kö­vetkeztében hadikommunista jellegű volt. Ez nem egyéb, mint az ésszerű fo­gyasztásnak a katonai védelmet szolgáló megszervezése, mely együtt jár a tőkés rétegekre gyakorolt erősebb nyomás rendszerével (konfiskálások, rekvirálások). Ilyenkor a szabadkereskedelmet és a piaci kapcsolatokat többé-kevésbé likvidál­ják, megzavarva a kisgazdaságok egyéni gazdasági érdekeit, ami az ország ter­melőerejének csökkentésével jár. A hadikommunizmusnak ez a politikája abban 233

Next

/
Thumbnails
Contents