Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 15. (1977)

Korompai János: Újabb adatok Gárdonyi titkosírásáról és közöletlen részek feljegyzéseiből

e) „Arc Bitivel való jellemzése)," (21. old.) A kéziratban a titkosírásos be­jegyzéssel egy vonalban Péter János arcának rövid leírása olvasható. Gárdonyi valószínűleg elégedetlen volt ezzel a szövegrésszel, azért jegyezte elő magának a Bitivel — a lehető leghatásosabb szóval vagy kifejezéssel — végzendő utólagos csiszolást. f) „Itt túlságosan okos a fiú, későbbre teendő." (23. old.) Sok javítást tartalmazó kéziratlap szélén áll ez a jegyzet. A bölcs öreg remete és a fiatal káplán beszélgetése a papi pálya túl korai megválasztásáról és ami ezzel együtt jár, a családos életről való lemondásról folyik. Gárdonyi itt tehát ismét a papi nőtlenség kérdését fesze­geti. g) „Elsorolás. " (27. old.) A lap alján üresen hagyott hely. A későbbi kéziratok­ban és a könyvben van folytatás, amiben az öreg ember a katolikus szertartások latin nyelvét kifogásolja. h) „Név." (52. old.) Az oldalon több név szerepel: Goldzieher, Nikodémus, Acta Pilati. Nem tudjuk Gárdonyi melyikre gondolt a jegyzet írásakor és mi módon akarta kiegészíteni. i) „Emberlapját előbbre tedd." (53 — 2. old.) Az „emberlap", „karakterlap" Gárdonyi mesterfüzetei szerint egy egy szereplő jellemvonásainak gyűjteménye vagy első bemutatása. E megjegyzés közelében Pista inas és Hajnal doktor szere­pel, lehetséges, hogy egyikük jellemzését akarta a javításkor kiigazítani. j) „Egyes mondatok ismétlése." (56. old.) Ez a bejegyzés is üresen hagyott rész mellett található. Feltehetően kiegészítés számára hagyta így az író. Az ismétlés Gárdonyi egyik stilisztikai eszköze. k) „Folyosó képe előbbre, hogy külön ág volt." (56. old.) A cselekmény teljesebb megértése érdekében az író itt szükségesnek tarthatta, hogy a káplán lakószobájá­nak helyét pontosabban, képszerűbben meghatározza. 1) „Mindenben, mindenben." (56. old.) A két azonos szó, a lap szélén, szinte minden összefüggés nélkül áll. Az a tény, hogy a jelegyüttest az író mindkét eset­ben sok tintavonással áthúzta, törölte, arra mutat, hogy talán csak a gyakran elő­forduló szó íráspróbája. A betűk elhelyezése valóban esztétikus, ötletes. m) „Kép." (57. old.) Gárdonyi tudatos törekvése a képszerű ábrázolás. A meg­jelölt helyet bizonyára ilyen tekintetben kívánta tökéletesíteni. n) „Embertábla." (64. old.) Az „embertábla" fogalma azonos az i. jegyzetben említett „emberlap", „karakterlap" fogalommal. Ez alkalommal, Bibi nevelőnő­jének esetében megismerhetjük az embertábla bemutatását: „Immáron ráncosodó szemű sovanyos hölgy volt, keskeny arczán mintha valamikor meghúzták volna az orrát lefelé, s úgy maradt volna. Még apró kék szeme is olyan ijedt-csodálkozó. " o) „Részletesen." (76. old.) Ezen az oldalon és a következő négyen, tehát elég részletesen, Bibi álmát írja le arról, hogyan kereste mindenfelé a jó Istent. p) „Egy jegy." (78. old.) A Mesterfüzetekből ismerjük azt a Gárdonyi által megszövegezett szabályt, hogy a hős egy jegyét kell kidolgozni, különösen kiemelni, ismételgetni. r) „Péter repetir jegye." (101—4. old.) Érdekes részlet lapszélén olvasható ez a bejegyzés. Az állomáshelyére utazó fiatal káplán el akarja kerülni a Péter Jánossal való találkozást, mert nem szereti annak hindu filozófiáját. Ezt az indokot az író már ebben a kéziratban kihúzta és ezzel helyettesítette: „Hiába, hát nem szerettem vele beszélgetni soha... mindig mondott valami olyat, ami ellenkezett az érzéseimmel, tudományaimmal. Resteltem, hogy nem bírom megcáfolni. " A „repetir jegy" egyébként azonos az előző pontban szereplő „egy jegy"-gyei. s) „Székét úgy óvják, hogy... " „Árvaságát érzi." A püspöki irodába beosztott 205

Next

/
Thumbnails
Contents