Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 15. (1977)

Korompai János: Újabb adatok Gárdonyi titkosírásáról és közöletlen részek feljegyzéseiből

A 78. oldalon: „eltulajdonít, ellop, bujaság*'. A 79. oldalon: „bíztat". A 84. oldalon: „bőkezűség". A 96. oldalon: „létezik". A 125. oldalon: „restség". A 126. oldalon: „lemondás". A 166. oldalon: „sziget". A 213. oldalon: „személyesített gyönyör". A. 232. oldalon: „kőgörgetés". 19. Néhány szó a „La vie de Jésus" czímű könyv fölött. Kalocsa. 1864. (Ltsz.) Grafitceruzával az előszó — ajánlás — előtt: „Nem, érdemes az olvasásra". 20. Károli Gáspár: Apokrifusok. H. n. É. n. (Ltsz. 3545.). Az újraköttetés előzékpapírján olvasható ez a könyv állapotára utaló bejegyzés: „Egy levél híja: 81 és 82". Tintával írott szöveg, a megszokottól eltérő olvasási iránnyal. Gárdonyi természetesen csak később, akkor készítette könyveiben a lapszéli jegyzeteket rendszeresen titkosírással, amikor ez az írásmód már véglegessé, teljessé és számára bizonyos értelemben kedveltté vált. Korábban folyóírással készítette igen gyakori lapszéli jegyzeteit. A hatvanas évek közepén két nyáron lehetőségünk adódott arra, hogy középiskolásokkal kigyűjtessük Gárdonyi magánkönyvtárának közel nyolcezer kötetéből az író bejegyzéseit. Húsznál több egyenként harminc lapos füzet telt meg az ekkor talált bejegyzésekkel. Ezek általában hasonlítanak az előbbi oldalakon ismertetett titkosírásos megjegyzésekhez: leplezetlenül tükrözik Gárdonyi vitakozó és keményen bíráló szellemét, megmutatják széles körű érdeklődését és eredeti humorát. Reméljük, hogy a jegyzeteket egyszer, megfelelően rendszerezve az érdeklődők elé tárhatjuk. B. Jegyzetek kéziratokon 1. A vihar és a napfény Attila a haragvó nagy hun király a vihar és a háborgó uralkodót játékra kényszerítő négyéves Csaba királyfi a napfény. Az Új időkben megjelent rövid írás utolsó előtti, gépelt, de még sok tintás beszúrást tartalmazó kézirata végén olvasható gondosan rajzolt titkosírásos jelekkel a következő öt rövid mondat: „Laideursign(e)." „Szóismétlések." „Bőgjön a való." „Attila ruhája." „Szagérzéklet." A francia laideur szó rútságot jelent. A titkosírásos Mesterfüzetekből tudjuk, hogy Gárdonyi a jó és szép leghatásosabb kiemelésének

4 a rút megmutatását tartotta. Bizonyára itt is e tekintetben akart még finomítani írásán. A szóismétlés az ő írói gyakorlatában a stílus élénkítésének egyik fontos eszköze. Gárdonyi ars poeticái vonatkozású jegyzeteiben többször követelte magától a legteljesebb realizmust, a valósághoz ragaszkodást. Szerinte a valóságnak önmagától hangosan kell szólnia, a tárgyalt jegyzet szerint bőgnie kell. 197