Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 15. (1977)

Korompai János: Újabb adatok Gárdonyi titkosírásáról és közöletlen részek feljegyzéseiből

Már az előzőkben bemutatott és elsősorban a megfejtő Gilicze Gábor által felismert néhány szabály és lehetőség is megmutatja a titkosírás alkalmazására kialakítható előírások megszövegezésének, pontokba szedésének szükségességét. Gárdonyi Géza hagyatékából előkerült egy kimutatás vagy táblázat fogalmazványának mondható, titkosírással sűrűn teleírott és sokszorosan átjavított papírlap,

10 amely azt bizonyítja, hogy maga az író is igyekezett rendet tartani a használat közben kialakított írásmódbeli fogások és változatok tömegében. Ennek érdekében olyan előírásokat és szabályokat állított össze magának, mint amilyenek a most részletesen bemutatandók. A kimutatásfogalmazványban 1922. február 28-i dátumot olvashatunk, ami mindössze nyolc hónappal előzi meg az író halála napját. Kétségtelen tehát, hogy ezek a feljegyzések a titkosírás legfejlettebb módszerére vonatkoznak, de azt is bizonyítják, hogy Gárdonyi még sokáig használni akarta írásmódját és rendszerének további tökéletesítésére törekedett. Jó lenne tudnunk, hogy ezeket a szemmelláthatóan ideiglenes feljegyzéseket átírta-e véglegesebb formába és hogy mi lehetett vele a végső célja. Arra a titkosírásos feljegyzések más részleteiben találtunk bizonyítékot, hogy az anyag egyes részleteit, például a Mesterfüzeteket, a filozófiai jegyzeteket és a szinonimaszótárat egyszer közre akarta adni. Ebből azonban még nagy merészség lenne arra következtetni, hogy valamikor magát a titkosírás rendszerét és írásmódját is meg akarta ismertetni olvasóival. A Gárdonyi által összefoglalt variációk újból megvilágítják a titkosírás játékosságát, logikáját és meglepő szellemességét. Érdemesnek tartjuk minden előírás ideiktatását és rövid értelmezését. Ezt a 228x165 mm-es eredetileg tiszta fehér papírlapot Gárdonyi előbb egy függőleges hajtással két részre osztotta. A lap bal oldali felét jobbról balra haladó sorokba egy-egy betűjel alkalmas írásmódjának rögzítésére használta. A jobb oldali fél oldal felső soraiban szintén ilyen szabályok folytatódtak, de a fél oldal alsó háromnegyed részét már hét, kék irónnal gondosan kijelölt függőleges oszlopba rendezve szópéldák töltik ki. Ezek hasonlítanak az úgynevezett Egyiptomi szeleteken

11 talált szógyűjteményi példákhoz. Vegyük sorra az egyes betűjelek írására, illetve kapcsolására vonatkozó megjegyzéseket: „A T-t hagyd ki, mikor írsz. Utólag írd, hogy átvonhasd a többin. H-t is éppígy, V-t is." A T-betű így megengedett utólagos írása lehetővé tette a jel balról jobbra rajzolását, ami elősegítette az írás gondosan vont, biztosan elolvasható külső alakját. „J ha nem köt: » " „J írható ekkorára is: "^ És próbáld, hogy lehetne a régi alakját erre váltanod. írható talán így is!\) " Már a betűrendszer első bemutatásakor említettük, hogy a J hosszú időn át használt formája bonyolult. E fogyatékosság megszüntetését célozza Gárdonyi 1922-ben feljegyzett ötlete, amelynek megvalósítására már nem maradt ideje, mert ugyanabban az évben meghalt. „K az 0 előtt mentül fekvőbb, antul könnyebben átvonható az 0-n." Erre a fogásra mindjárt jó igazolást adott az idézett szöveg könnyebben = szavában. 186