Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 15. (1977)
Korompai János: Újabb adatok Gárdonyi titkosírásáról és közöletlen részek feljegyzéseiből
eltelt idő alatt előkerült újabb titkosírásos feljegyzések két figyelemreméltó csoportját: a Gárdonyi Géza magánkönyvtárának egyes köteteiben talált bejegyzéseket és az egri múzeumban található kéziratok egyikén-másikán olvasható titkosírásos feliratokat. Az évkönyvünkben megjelenő dolgozatok kialakult, megszabott terjedelme nem engedi meg, hogy ez alkalommal ismertessük a Titkosnapló című könyv szerkezetét, tartalmát és célkitűzéseit, elemezzük és indokoljuk a válogatás módszerét, majd közöljük és megfelelő jegyzetekkel magyarázzuk a kötetből kihagyott jelentékeny terjedelmű és tartalmú titkosírásos feljegyzéseket. Szándékunk, hogy ezeket a feladatokat a közeli jövőben külön dolgozattal megoldjuk és Gárdonyi Géza ilyen feljegyzéseinek közlését a lehetőségek teljes kihasználásával hiánytalanná tesszük. I. A jelrendszer és az írásmód Gárdonyi Géza titkosírásának betűjeleit Gilicze Gábor fejtette meg 1969-ben, aki akkor első éves jogi egyetemi hallgató volt Pécsett. A Füles című rejtvényújságban olvasott egy cikket a megfejtetlen titkosírással írt hagyatékról és akkor kapott kedvet a megoldást célzó kutatómunkához. Az egri múzeum gyűjteményében levő gazdag titkosírásos anyagot tanulmányozva, közel két évig tartó kísérletezés után 1969 szeptemberében sikerült összeállítania a később teljesen pontosnak bizonyult abc-t. Szeptember 8-án közölte táviratban az egri múzeummal, hogy munkáját eredményesen befejezte és további szöveget kért a megfejtés ellenőrzésére. Néhány nappal később Egerben átadta a betűrendszer megfejtését és találkozott Gyűr к Ottó budapesti honvéd alezredessel, aki Giliczétől függetlenül szintén éveken át dolgozott a titkosírás megfejtésén és 1969 augusztusában sikerrel megfejtette az írásrendszerben használt számjegyeket. A megfejtés híre országszerte élénk figyelmet keltett és az eseménnyel több cikk, dolgozat foglalkozott. Az eddig megjelent közlemények egyike sem tartalmazza összefoglaló módon, táblázatba rendezve az írásrendszer jeleit. Gilicze Gábor intézményünknek 1971 októberében átadott ilyen szándékú kéziratát felhasználva és 1975. június 17-i keltű levelében adott hozzájárulása alapján, valamint saját kutatási eredményeinkre támaszkodva dolgozatunknak ebben a fejezetében pótoljuk ezt a hiányosságot: közreadjuk Gárdonyi Géza titkosírásának jelrendszerét és ismertetjük az írásmód főbb szabályait. Megjegyzések a betűjelekhez 1. A rendszerben levő negyvenkét betűjel bőségesen elegendő minden magyarul írt és sok idegen nyelvű szöveg pontos rögzítéséhez. A jelrendszer elég nagy számú, de mégis egyszerűbb és sokkal könnyebben megjegyezhető, mint ha igaza lenne László Jánosnak 6 , aki azt állította tanulmányában, hogy „. . . Gárdonyi egyegy mássalhangzóra 20 — 25 egymástól eltérő jelet is használ. . . ". 2. A betűk között minden hangra, a magánhangzókra is található jel. A táblázatból kitűnik, hogy Gárdonyi még a hosszú magánhangzók jelölésére is kialakított külön jelölési módot. László János tévedett, amikor azt mondta, hogy Gárdonyi Géza „. . . a magánhangzókat általában nem írja ki, csak sommásan, de különféleképpen jelöli, ha hosszú magánhangzóról van szó. . . ". 168
