Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 15. (1977)

Szabó János Győző: Az egyház és a reformáció Egerben (1553–1595)

lást, az ún. Agendát, amelyet a magyarországi német luteránusok a Dunántúlon használtak a legtovább. 1571-ben Erfurtba emigrált. Payr, 13 — 14. 162 Gast Kristóf Selmecbányái szindikus flacianus hitelveiről Frőlich Selmecbányáról írt egyik leveléből értesülünk (Ráth, 39.). — Faber Tamás bártfai rektort is Frőlich dorgálta meg keményen flacianus tanai miatt. (Payr, 20.). — Kreutzer György nagyőri lelkész Gradéci Stansith Horváth Gergely rektorral, főnemes urával együtt 1580 óta Flacius bűntanától magát elhatárolt orthodox lutheránus, csak korábban Strassburgban volt Flacius maradéktalan híve (Bruckner 90-92. Ráth Gy., TK 1892, 310 skk.) 163 Ráth, 27-28. - Payr, 19. 164 Ráth, 39 - 48. 165 Pilcz (Pilcius) életére: Payr, 21. Kálvinizmusára : Bruckner, 137., 171. 166 Lutz életére: Payr 21 — 22. Ernő főherceg száműzte, mivel az egységesített ágostai hitvallás Beckmeister képviselte tanításával szembehelyezkedett. — Lutz mondott halotti beszédet llueber sírja felett; halálának lefolyását és sok más részletet egyedül tőle tudhatunk meg Rueberről. 167 Kratzer életrajzát a legrészletesebben: Ráth, 60 — 71. — Payr, 17 — 21. Élete utolsó szakaszái'ól új adatok: Bruckner, 90. — Kratzer Gáspárról a jezsuiták természetesen igen megvetően nyilatkoztak. Pl. Massimo Milanesi 1586. ápr. 29-ón kelt levelében (DRHSJIII. 572): . . . „forse del piu orrendi et infami bestemmiatori di Christo Benedetto e della Vergine, non che si trovi a tempi nostri, ma che sia stato dal jarincipio deli' eresia. "(Egyszóval: amióta eretnekség létezik Krisztusnak és Máriának ő a legnagyobb káromlója.) 168 Flacius szlovén származásáról lásd Payr, 2.: isztriai szlovén. Megjegyezzük, hogy Ungnád apját, Johann Ungnád von Sonneck bárót a XVI. századi reformáció jelentős alakjaként tartja számon még a katolikus egyháztörténet is. Ungnád János Württenbergben, a birtokán — miután Karintiát el kellett hagynia — szlovén és horvát nyelven kiadta a Szentírást és több vallási művet is megjelentetett. (Handbuch der Kirchengeschichte IV. (Freiburg - Basel - Wien 1967) 339.) 169 Ungnád Kristóf kapitányi instrukciójából ez a körülmény félreérthetetlen: . . . „in hac nostra arcé et oppido ordinarie praesidium quingentorum equitum et quadringentomm peditum, inter quos sint centum Germani, alere debebit ..." (Bécs, Pénzügyi Levéltár, Ungarn gyűjtemény, 14.456 csomó. Iványi Béla másolatában az Egri Múzeum Tört. Adattárában RA 77-28, 89.) 170 A német gyalogosok számának relatív növelése ill a magyar gyalogság csökkentésének a gondolata Miksa részéről 1571 nyarán merült fel. OL. E. 21. Ben. res. 38 — 39 (114) 171 Rueber 1576. évi elhatározásáról: Iványi Reg. 47. — A német vértes lovasokról: OL. E. 249. Ben. Mand. 17. (24). A német vértes lovasok a kapitányi instrukciókban sohasem szerepeltek Egerben és számuk nem érte el semmikor a 100 főt. A germán gyalogság hivatalosan 300, de a bírákkal, dobossal, zászlóvivővel stb. a létszám 350 főre felment. Ehhez járult még kis létszámú német tüzérség. Rákóczi Zsigmond kapitánysága idején a magyar lovasság száma emelkedett (lásd erről készülő tanulmányomban a bizonyító anyagot: Adatok Rákóczi Zsigmond egri kapitányságához I.). Azok az immár sztereotip kifejezések, hogy „Egernek ekkor 1100 főnyi állandó őrsége van, ebből 400 a magyar" (Heves megye műemlékei II. Bp. 1972, 69. — Pataki V., Az egri vár élete. Eger, 1934, 50. — Nagy J., Az egri vitézlő oskola. Hevesi Szemle 1/1977. 57.) valószínűleg régi sajtóhibára vezethetők vissza. Hiszen a várőrség létszáma nemcsak az instrukciókban világosan megállapított, hanem más okmányokból is félreérthetetlen. Pl. 1580ban, OL. E. 244. Minutae. 3. (466).: „Ttaque hanc ei tulimus conditionem, ut habeat omnes et totales arcis Agriae, ex usque interteneat Quingentos équités Hungaros, trecentos pedites Germanos cum personis artellaricis una computatis et ducentos pedites Hungaros..." 172 Károlyi oklevéltár III. 400. : „Ego Joachim Magdeburgius sacrae caesarae majestatis concionator inter milites germanos in arcé Agriana" . . . 173 Soklyosi 1572. máj 23-tól 1575. júl. 12-ig dolgozott a szatmári várban ill. kamarai szolgálatban. Egerből való eltávozása után Kassán dolgozott a Szepesi Kincstárnál. Egri