Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 15. (1977)
Szabó János Győző: Az egyház és a reformáció Egerben (1553–1595)
Ugyanakkor az egri vár magyar gyalogosai (hajdúi) a városfalon belül megöltek egy vidéki plébánost. A Rudolf császár által kijelölt bizottság tagjai HetésiPethe Márton váradi püspök, Forgách Simon, Dobó Ferenc, Dersfy Miklós, Zokoly Miklós és a Szepesi Kincstár tanácsosa. 243 Az 1570-es években az ilyen esetek rendreutasító királyi levelekkel és a várnagyhoz címzett parancsokkal végződtek, vizsgáló biztosok nélkül. Az egyébként mindent halogató Rudolf gyors és éles reakciója és különösen a bizottság rendkívül magas rangú összetétele elárulja, hogy 1591-ben Bécsben már a győzelmes ellenreformáció szelei fújtak. Prépostváry igen lojális volt az uralkodóhoz, odáig azonban nem jutott el, hogy az egri egyház kedvébe járjon. A vármegye és a város protestáns nemessége viszont az egri vár vezetőiben ellenfelet látva képesnek mutatkozott arra, hogy a káptalan felé baráti lépést tegyen. (Talán ebben más számítások is ösztönözték). A városi nemesség, a káptalan és a vár vezetői közötti viszony valóságos jellegére egy per kapcsán derült fény. 1592-ben ugyanis Prépostváry Egerben az almagyari kapu előtt nagy pincét készíttetett, s borkimérő helyet létesíttetett. Abban a tudatban tette, hogy a föld püspöki azaz kincstári tulajdon. Amikor a pince elkészült és már bort árult belőle, akkor jelentkezett a káptalan az igényével. Prépostváry nem akart lemondani róla, hiszen nagy hasznot hozott már addig is. Kell minden pénz a zsoldfizetésre. Előzetes tárgyalásokon megegyezett a káptalan kiküldöttével, hogy mindkét fél a megyei ítélőszék határozatának veti alá magát. Örült a várnagy ennek a fordulatnak, mivel biztos volt benne, hogy a protestáns bírák a helyet neki és nem a káptalannak ítélik oda. Megdöbbenésére azonban 1593 májusában a vármegye ítélőszéke a káptalan keresetének adott helyt. (Prépostváry: „kit soha nem remélettem, sőt csodának is tartom"). 244 Ez amolyan figyelmeztetés volt Prépostváry címére, hogy hagyja abba őfelségénél a furkálódást a város nemeseivel szemben. 1593-ban a káptalan, hogy a protestáns nemesség jóindulatát megnyerje, egy olyan magatartás kialakítását tartotta helyénvalónak, amelyben az egyház törökellenessége megfelelő módon kidomborodhat. A hadi készülődések, az országgyűlési határozatok katonaállítási előírásai is ebbe az irányba ösztönözték a kanonokokat. Valószínűleg olyan elképzelés is megfogant, hogy a kötelezettségek dicséretes teljesítésével a Szepesi Kincstár az egyházi negyedek pénzben történő kifizetését teljes mértékben átvállalja, s ezt később állandósult gyakorlattá fejleszthetik. Megállapítható, hogy az egri káptalan erején felül állított ki csapatokat 1593 második felében. 1594-ben Fülek bevételénél még csupán 80 lovas és 100 gyalogos, Hatvan alatt viszont már 100 lovas és 200 gyalogos táborozott a káptalan zászlói alatt. Felszerelésük kitűnő volt. 245 A kanonokok egy része minden bizonnyal a katonáikkal kivonult és együtt harcolt, ahogy Possevino 1583-ban felrótta nekik. Hetei Pál kanonokról tudjuk, hogy az 1594. évi csatározások idején török fogságba esett; 1595 nyarán váltotta ki Baló György egri vitéz 1000 Ft-ért. Egy kanonoknak tehát annyi volt a taksája. Nehezen jött össze ez a szép kis summa. Csehy Mihály dékán-kanonok a sajátjából 140 Ft-ot adott, Náprági nagyprépost csak 100 Ft-ot. 246 A káptalan 1594-ben anyagi szempontból igen veszélyes helyzetbe került. 1594 januárjában Paczona Máté vikárius és Habardy László dékán-kanonok üres kézzel tértek haza Kassáról. 247 A csapatokat erkölcsi szempontból is lehetetlenség feloszlatni; de mi lesz, ha a tartalék készlet a zsoldok kifizetésére kimerül? Az egri káptalanban uralkodó idegességre jellemző, hogy Habardyt tavasszal leváltják és Gyöngyösi Mátét bízzák meg a gazdasági ügyek vitelével. 248 De Gyöngyösi dékánkanonoksága csak néhány hónapig tartott, s 1594 szeptemberében már Csehy 133
