Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 15. (1977)

Szabó János Győző: Az egyház és a reformáció Egerben (1553–1595)

már Kassai Császár György a vezető tanár.

188 Zoványi Jenő szerint Paksy 1579 eleje táján ment Egerbe lelkésznek.

189 Zoványi forrását nem ismerjük, de Leleszi János jezsuita kútfője alapján az 1579 eleji időpont kizárható. Leleszi és Paksy egy időben nem lehettek Egerben. Amellett, hogy a jezsuita forrás csak egyetlen jelentős egri protestáns lelkészről tesz említést (aki azonosítható Magdeburgi Joachimmal), elképzelhetetlennek tartjuk, hogy Leleszi és Paksy, e két kiválóan képzett magyar teológus ne ugrottak volna egj^másnak. Lehetetlen, hogy Leleszi csupán a német teológussal kívánt volna vitába szállni. Paksy Mihály tehát leghamarabb 1579 tavaszától volt vezetője az egri kálvini gyülekezetnek és Kolonich várnagy távozásáig, 1584 nyaráig szolgálta itt a népét. Paksy korának egyik legműveltebb magyar kálvinista teológusa volt. Közel 10 évig tanult Európa egyetemein. 1566 tavaszán Wittenbergben kezdte, majd Bázel, Heidelberg, Frankfurt, Krakkó, Genf, Zürich, Strassburg, Lyon, Párizs és Padova egyetemei jelzik nem mindennapos felkészültségét. Amikor hazatért, a sárospataki kollégium lektora, majd néhány hónap után a rektora lett, még 1576-ban.

190 1578 nyarától 1579 tavaszáig életútja előttünk sajnos tisztázatlan. Egri működése csaknem egybeesik Kolonich Bertalan várnagyságának az idejével, leszámítva a kezdeti időket (1576 őszétől 1579-ig). Eletének egri szakasza időben még inkább párhuzamosítható Balassi Bálintéval, aki 1578 — 1583 között szolgálta a várat 50 lovasával.

191 Paksy Mihályról Szkaricza Máté 1582-ben úgy emlékezett meg, hogy Béza Tódor Genfben 1570-ben Paksy Cormeus Mihályt Méliusz Péter, Szikszai Bálint, Thuri Mátyás és Szegedi Kis István nagynevű lelkészek sorában emlegette. Paksy magyarországi tevékenységéről 1582-ben Szkarica így írt: „quemadmodum ille Agriensem clarissimo nomine agit pastorem" (amaz pedig igen híres nevű lelkipásztor Egerben).

192 Paksy megérkezése után Egerben a gyülekezet számára a templom kérdése égető szükségletté vált. Talán restelték is magukat, hogy tudós lelkipásztoruknak a hithirdetésre megfelelő nagy épületet nem biztosítanak. Amikor látták, hogy itt a város által szerkesztett és megyei szinten jóváhagyott okmányok nem segítenek, s a káptalan immár szentszéki bírósági tárgyalásokkal fenyegetőzik, az ügyet eldöntő cselekvésre szánták magukat. 1580 júniusában, Űrnapja utáni hét szombatján, délelőtt kevéssel 9 óra után fegyveresen megrohanták a Szt. Mihály templomot. A káptalan tagjai éppen közös istentiszteleten vettek részt. Minden a tervek szerint történt. Megkaparintották a templom kulcsát, a papokat kiutasították. Ezután a szentképeket és minden egyebet, ami a kálvini konfesszió értelmében a szemüket bántotta leszaggatták és a sekrestyében a miseruhákkal együtt egy halomba dobálták. Az oltárokat összetörték, a könyveket megsemmisítették. Másnap, vasárnap délelőtt már a város református parochusa hirdette itt az igét. A templom 1596-ig, Eger elestéig a birtokukban maradt.

193 A káptalan számára a Szt. Mihály templom elvesztése kétszeresen fájdalmas lehetett. Hiszen az 1570-es évek közepén nemcsak komoly összeget költöttek a renoválására, hanem 1579-ben egy második oltárt is építettek, a munkát Leleszi János kezdeményezte és 1580 elejére fejeződött be. Erre az eseményre vonatkozott Rudolf megerősítő levele 1580 február 26-án, az okmány a templomot „örök időkre" a káptalannak adományozta.

194 Figyelemre méltó, hogy sem Rudolf vagy Károly főherceg, sem Radéczi nem élt retorziókkal ; beérték fenyegető levelekkel. A prágai és a bécsi udvart, úgy látszik, még túlságosan lefoglalta az osztrák rendek rekatolizációjának a kérdése. 125