Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 15. (1977)
Szabó János Győző: Az egyház és a reformáció Egerben (1553–1595)
egész Erdélyt és a vele szomszédos részeket már megfertőzték". Ekkor hívták össze a nagyváradi zsinatot, ahol Szikszay a hittestvéreivel együtt „buzgón Jézus Krisztus dicsőségére viaskodott úgy, hogy ha a fejedelem hamissága nem zavarja meg a vitát, egyetlen nap alatt minden ellenkezésnek véget vethettek volna". Egerbe visszatérvén (1569 őszén) a várnak már új kapitánya volt (Ungnád Kristóf) „aki gyűlölte az igaz hitet, annyira, hogy amikor sem őt, sem a rá bízott egyházat fenyegetésekkel, szitkozódásokkal és megfélemlítésekkel elijeszteni nem tudta, az életére leselkedett. Ez a dolog váltotta ki, hogy a testvérek akaratából az egri egyház kormányzását másnak engedte át; jelölték a sokkal népesebb és több munkát igénylő debreceni gyülekezet szolgálatára, Méliusz utódjaként, aki az úrban elhunyt"/ 0 Szikszay Bálintnak az egriek számára magyar nyelven írt katekizmusát Debrecenben nyomtatták ki 1574-ben. A bevezetésben egri tevékenységéről röviden megemlékezik: „...Ezekre szerelmes atyámfiai, hét esztendeig tiköztetek legeltetvén az Jézus Krisztus Anyaszentegyházát, nem szűntem éjjel nappal titeket tanítani és inteni nagy szorgalmatossággal, hűséggel és könyhullatással. . . talán ingyen szükséges sem volna ez én mostani intésem, ha nem félnék rajta, hogy ama régi kígyó, ki Évát megcsalá az ő álnokságával, az ti elméteket el ne hitesse az együgyfíségtől, mely vagyon az Jézus Krisztusban. Mert nem első dolga az a Sátánnak, hogy Istentől kikövesse az szenteket, kiket az Krisztus mondása szerént szinte úgy rostáljon az, mint szokták a búzát rostálni. Nem is tagadhatjuk, hogy öt esztendőtől fogva, ez, ez ördögnek rostája közöttetek kellemetlen nem volt volna, ki ellen veletek egyetemben mindenkor vigyáztam és tusakodtam, hogy Isten segítségével ocsúvá ne volnátok, hanem mint az jó búza, tisztulnátok inkább." 81 Szikszay célzása az Egerben 5 esztendeig hirdetett tévtanokra kétségtelenül az unitárius prédikátorokra vonatkozik. Az 5 év Egri Lukács fellépésétől, 1565 tavaszától 1570 nyaráig tartó időszakot öleli fel (esetleg 1567 — 72 közötti évekre vonatkozik). Szikszay Egerbe való érkezésekor, azaz 1567 tavaszán Egri Lukács Ungvárra távozott, ahol a város parochusa lett 82 , tehát nyilvánvalóan más unitárius prédikátorokra is célzott Szikszay a megemlékezésében. A kérdés tisztázásához segítségünkre lehet Méliusz egyik mxíve is. Az 1570-ben Debrecenben, majd Kolozsvárott kiadott 165 négysoros versszakból álló tankölteményt Méliusz az antitrinitáriusok ellen írta, s Mágóchy Gáspár tornai főispánnak és feleségének ajánlotta. A bevezetés utolsó bekezdésében a szerző így írt: „Valakik a, Krisztus örök születését, Jehova egy istenségét tagadták, undok halállal haltak meg, mint Ebion, Cerinthus, Arrius, Photinus, Sabellius, Seroetus, Alciatus, Gentilis, Gratianos Máté, Mezőgyáni Ambrus és a többi csak mostann is. Isten éltesse ő Nagy(ságát), Ungnot Christoph Uramat, az Egri Capitánt, hogy a rókákat, kanokat kergeti. Ti nagyságtokat is kérem, valahol vattok, a Sámson rókáit kergessétek, a megért búzát ne hagyjátok felgyújtani. " — A 2. kiadásban az eretnekek neveinek felsorolásában Gárgiános Máté olvasható, a kérelem pedig kibővült: „Téged is én szerelmes Atyámfia, Istenbe test szerint és vér szerint való Atyámfia, Tengüldi Bornemissza János kérlek uramat ő Nagy(ságos) Török Ferencet is incsed, hogy Isten te kegy. (elmedet) az hadnagyságban megáldja, hogy az Antikrisztus hitit meg ne sanarétsa. " 83 Méliusz ajánló soraiból világos, hogy 1570-ben (az év első felében) még szükség volt a helvét irányzatnak főúri pártfogókra, hogy az unitáriusok feletti megsemmisítő győzelmet legalább a királyi Magyarországon megünnepelhesse. Jelentős mozzanatnak számít ebben a vonatkozásban Miksa 1570. március 8-án kelt rendelete, amely alapján az unitáriusok üldözése császári intenciók szerint történhetett. 84 112
