Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 15. (1977)

Sugár István: Sebészborbélyok és sebesültek az egri vár 1552. évi ostromában

A sebesülések a csonttöréseken kívül lőttek, vágottak, szúrtak, zúzottak, roncsoltak vagy égettek voltak. A sebesülések egy része maradandó következménnyel járt. Tinódi úgy tapasztalta egri útja során, hogy „ki vak, csonka, sánta, béna."

21 A segélyt kérő sebesültek eseteinek leírásából még részletesebb képet kapunk. A súlyosan sebesültek nemcsak a lábfejüket, lábszárukat, karjukat, kezüket, vagy az állukat vesztették el, de süketek, fél szemükre vakok maradtak. Hosszú sorát találjuk a listában azoknak, akik „örökre nyomorékok" maradtak. Akadt aki nemcsak egyik lábát, de a jobb kezét is elvesztette, sőt egy esetről tudunk, amikor a katona mindkét lábát térden alul csonkolni kellett. A vár ostroma után tehát egész sor kisebb-nagyobb fokban nyomorék vagy testileg fogyatékos ember emlékeztetett a nagy küzdelemre. Adatok találhatók a túlélt sebesültek egy részéről készült listában gyógykezelési költségeikről is. Eszerint az egyszerűbb sebek és kisebb égési sebek orvosi ellátása utáni fizetés l-l forint volt, de súlyosabb esetben már 2-4 forintot fizettek. Néhány katona súlyos sebesülésének gyógykezelése (gégeroncsolódás, örökös nyomoréksággal zárult kézsérülés) már 5-6 forintba került. Láthatóan a tiszteknek többet kellett adniok a borbélymestereknek sebesülésük kezelése fejében. Balogh András, akinek a fél szemét ütötte ki egy kődarab, s részleteiben ismeretlen sebesüléséből nem volt meggyógyítható, 12 forintot adott a sebészborbélynak. Nagy Antal, akinek a térdét és a mellkasát érte puskalövés, 8 forinttal egyenlítette ki orvosi kezelése költségeit. A legmagasabb gyógykezelési költségről Budaházy István hatlovas tiszt sebesülésének leírásából értesülünk. Egy puskagolyó felkarcsontján szilánkos törést okozott. A sebészborbély 5 csontszilánkot távolított el a sebből, mely minden bizonnyal maradandó elváltozással gyógyult. A gyógykezelése 28 forintba került, ami már igen tekintélyes summa volt abban az időben. A nagy ostrom után a helyszínen adatok után járt Tinódi Sebestyén, a nyert értesülések alapján, imigyen állít örök emléket az egri vár 1552. évi küzdelmei során a sebesültek gyógykezelését végző tizenhárom sebészborbélynak : Sok sebösök az várban sívnak-rívnak, De az jó Istennek mind hálát adnak. Jó jámbor barbélmestörök forgódnak, Sebösökhöz nagy szeretetvei nyúlnak.

22 JEGYZETEK 1 Teljesség kedvéért meg kívánom említeni, hogy ha nem is egy vár egyetlen ostromának sebesüléseiről, de a XVI. század végvári egészségügyéről dr. Birtalan Győző publikált tanulmányt. (Honvédorvos. 1954. 6. szám. 1106 — 1116. oldalak.) Számos és értékes adalékot tartalmaz a magyar—török végvári harcokkal kapcsolatos sebesülésekről Magyary-Kossa Gyula Magyar orvosi emlékek című négykötetes munkája. (Bp. 1929.) E munkákra dr. Kapronczay Károly, az Orvostörténeti Múzeum osztályvezetője volt szíves felhívni figyelmemet. a MOL. Lymbus sorozat. 2. sor. 1—2 csomag. („1553. octavo Januarii numerus et limitatio solutionum vulneratorum in arcé Agriensi.") 2 Tinódi Sebestény: Eger vár viadaljáról való ének. Régi Magyar Költők Tára. III. kötet. Bp. 1881. — Tinódi egri históriás énekei. Gárdonyi Géza Társaság Kiskönyvtára. 2. Eger. 1974. 7* 99