Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 14. (1976)

Paládi–Kovács Attila: Egy népi teherhordó eszköz magyarországi elterjedésének tanulságai

6. ábra. Az о. ábrán látható tarisznya eleje (Hugyag, Nógrád m.) BM. Gy. 50. 346. 1. Flórián M. felv. palócoknál is. A balassagyarmati múzeum őrzi az ismereteink szerint legrégebben készült hátitarisznyát, amelyet Ballá Róza szőtt Hugyagon 1875. táján.

15 Ez négy nyüstben szőtt, vörös sávokkal és csíkokkal élénkített pamutos vászonból lett kiszabva. A vörös sávok közötti fehér csíkok egy részét azonban már elborítja a feltehetőleg későbbi keletű virágmintás ornamentika, a keresztszemes öltéssel készült varrottas (5 — 6. kép). Észak-Hevesben szintén a szőtt csíkos díszítés volt elterjedve a századforduló előtt. Még aztán is, a két világháború közötti években is számos helyen készült síkos tarisznya, (csíkos tarisznya). Tarnaleleszen 1930-ban szőtte Balázs Sándorné a 4. képen látható búcsús tarisznyát. Ennek „háthoz való" oldala egyszínű, fehér vászon, csupán a használat közben látható oldalán van középen egy piros kék fonállal szőtt rozmaringos sík (csík), valamint alsó és felső felében egy-egy piros és kék csík. A rozmaringos csík fölött találhatók a tulajdonos kezdőbetűi, a B. M. monogram. 2) Az alkalmi tarisznyák második csoportját a szőtt csíkokkal és keresztszemes öltésekkel, merkeléssel díszített darabok alkotják. A színes, általában vörös, ritkábban kék, zöld vagy sárga pamut vagy gyapjúfonallal készült geometrikus ornamentika csaknem kitölti a fehér közöket, ezáltal az egész zsúfolttá válik. Az azsúrozás, a merkelés, keresztszemes öltésmódok változatossága a hímzéstechnikák kutatóinak a figyelmére is számot tarthat. A babos, a rózsás, a csillagos, a kocka minták, a különböző fogacskák, a palóc mester kék változatainak, technikájának 183