Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 14. (1976)

Paládi–Kovács Attila: Egy népi teherhordó eszköz magyarországi elterjedésének tanulságai

2. ábra. Pamutos vászonból készült hátita- 3. ábra. Hátitarisznyás asszony (Kazár, risznya, szőttes piros sávokkal díszítve Nógrád m.) Paládi— Kovács A. felv. 1970. (Kazár, Nógrád m.) Paládi — Kovács A. felv. 1970. rancs vidékén, Nógrádban is (Karancsság).

11 A Magyar Tájszótárba a négylábú, négylábú tarisznya tájszót Szinnyei két múlt századi szógyűjtemény alapján vette fel. Ugyanis 1833-ban Kassai József már szótározta, mint Pest megyei, váci tájszót, 1840-ben pedig Heves megyei tájszóként jegyezték fel.

12 Kassai adata nemcsak a szó Pest megyei előfordulása miatt fontos, hanem azért is, mert jelenlegi ismereteink szerint ez a legkorábbi említése a szónak és a tárgynak. E tárgytörténetileg lényeges feljegyzésekből a formára nézve természetesen csak annyi derül ki, hogy pántjainál fogva két vállra felöltött, háton hordott vászontarisznyát neveztek „négylábú"-nak. A hátitarisznya anyaga, készítése A palóc hátitarisznya kizárólag házilag szőtt vászonból készült, viszont az eszköz rendeltetésétől függően változó minőségű vászonfélét használtak fel hozzá. A mezőre és a falun belüli cipekedésre szolgáló hátitarisznya, akárcsak a faluból munkára eljáró férfiak tarisznyája zsákvászon minőségű kendervászonból készült. Az ünnepi alkalmakra szánt cifra tarisznyát viszont pamutos vásznakból varrták. Különösen Nógrádban kedvelték a félpamukos és a tiszta pamukos vásznakat. Borsodban és Hevesben a két világháború között is gyakran használták a virágos kenderből szőtt tarisznyákat, amelyeket selyemfonállal kivarrt, színes virágfüzérek díszítettek. A búcsús tarisznyákat kétnyistes és négynyistes (2 vagy 4 nyüstben szőtt) 12* 179