Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 14. (1976)
Szabó János Győző: Árpád-kori telep és temetője Sarud határában III.
Befejezésül néhány szót a rendellenesen eltemetett gyermekekről. Igaz, metodikai szempontból az adattárunkból kimaradtak. Értékelésükről azonban nem mondhatunk le. Kisgyermekek hasonfekve csaknem olyan számban kerültek napvilágra, mint a felnőttek. Az oldalt fekve kuporítottan eltemetettek száma pedig felülmúlja a felnőttekét. A rendellenesen eltemetett gyermekek értelmezésénél a fenti koncepcióhoz tartjuk magunkat. De hogyan képzelhető el kisgyermekeknél a boszorkányság ? A feleletet erre közvetlenül a néprajz segítségével adhatunk. A néphit szerint, ha egy családnak tökéletlen gyermeke volt, az valójában nem az ő gyermekük, hanem a születés után a Szépasszony, boszorkány vagy a bába egy őrizetlen pillanatban a valódit elvitte és a sajátjukat tette a helyére; ezek így „váltott gyermekek'" voltak. 115 Ily módon kapcsolódik tehát a boszorkányság ezekhez az ártatlanokhoz. S érthető, ha eltemetésük a bűbájossággal megvert felnőttek módján történt. A kisgyermekek széttöredezett koponya-maradványaiból patologikus tüneteket (pl. hidrokefáliát) igen nehéz kimutatni. De egyszer mégis el kellene kezdeni a gyermekkoponyák vizsgálatát, fogazatukon túlmenőleg is. A sarudi temető 36. sírjában 2 — 3 éves gyermek feküdt. Koponyájának orrgyöke körüli csontozaton 10 forintos nagyságú elszíneződés, csontlazulás észlelhető 116 , s ez talán súlyos homlokfájdalmakra utalhat. A gyermeket bal oldalán, kuporítva temették el. A „váltott gyermekeket" a nép jól tartotta, hogy a valódit a boszorkány ne bántalmazza. A félelem tartotta féken a falubelieket a felnőtt boszorkányokkal szemben, ezek is mindenkoron a közösségbe tartoztak. A strigák, maleficik, veneficik valóságos arányszámát a középkorban még egyelőre becsülni sem lehet. Kétségtelenül falvak sora mentes lehetett ezektől, ahogy korai Árpád-kori temetőkben számos lelőhelyen az erre utaló rendellenességek nem voltak kimutathatók. Ha valaki utólag, halála után gyanúba jött — és sírját feldúlták, vagy csupán koponyáját kicsavarták 117 — ez más problémakörbe vezet, sokkal gyakoribb lehetett a korai időkben. Láthatjuk, hogy Báb (Bába) első temetőjében is — ugyan nomen est omen — a boszorkányság nyomai csak ily módon és egyetlen gyermeksír révén sejthetők. [Következik a IV. befejező Közlemény] JEGYZETEK 1 Szabó, Sarud II. 20 - 36. 2 Szabó, Sarud I. 23 - 24. 3 1974. évi kutatás. (Egri Múz. Adattára) * MNM. A. XII. 175/1973, MNM. A. IV. 26/1975. - A szkítakori gödrök a 23-29. sz. síroktól ÉK-re jelentkeztek, a szarmatakori sír az 50. sír mellett K-re feküdt. — A szarmatakori és szkítakori objektumok megjelenése az Árpád-kori temető dombján a feltártság mértéke szempontjából külön figyelmet érdemel. Tapasztalataink szerint, ha az Alföldön valamely temetkezésre alkalmas dombon szarmatakori vagy szkítakori objektumok nem kerültek napvilágra, ott a legtöbb esetben a domb egész területének kielégítő megfigyelésére nem nyílt lehetőség. 5 Lásd a sírkatalógus után közölt szórvány leletek képeit és leírását. 7 Mivel a későbbiekben közölt adattárunkban az I. csoport 1. típusába sorolható rendellenes temetkezéseket, mint a legenyhébb formákat (és a legelterjedtebbeket) nem szerepeltettük, célszerű és helyénvaló, ha a képen bemutatott sír (és lelőhelyének) adatait legalább itt részletesen leközöljük. 72
