Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 14. (1976)
Szabó János Győző: Árpád-kori telep és temetője Sarud határában III.
mert kuporították őket, hanem megfordítva: azért találhatók a temető szélén az enyhén zsugorított helyzetben levő tetemek, mert eleve ez volt a rokontalan, elhagyott, alacsonyabb rangú köznépbeliek és házi szolgák helye a temetőben, akikkel leginkább megtörtént, hogy haláluk után bukkantak rájuk, s nem is ravatalozták fel, mint a megbecsülteket. Szabó János Győző érvei sem győztek meg, hogy a kérdéses sírok ne lehetnének szolga-temetkezések : 1.) Pl. Tiszanánán egy módos családdal közös temetőben nyugodtak a köznépi csoportok és a „házi szolgáknak" tekinthető zsugorított halottak is. De nem meglepő az sem, ha másutt a „rab állapotú" szolgák az uraiknak alávetett közrendűek temetőjébe kerültek. 2.) A rendellenesen temetett női sírok nagyobb száma ugyan valóban meggondolkoztató, de talán feloldható (nemcsak az urnák, de az úrnőnek is voltak szolgái, azaz szolgálóleányai ; a nő eleve kevésbé becsült e társadalmakban ; a nemek aránya később még módosulhat: Szabó János Győző adataiból látjuk, hogy az avaroknál a nemek megoszlása még egyenletes a rendellenesen temetetteknél). 3.) Az ilyen sírok felékszerezettsége — Szabó János Győző adatai alapján is mindenképp kivételes eset." Válaszomban előbb a három pontban összefoglalt érvekkel kezdem. 1.) A szerzővel (Dienessel) egyetértek, amit Tiszanánáról írt ill. a rab állapotú szolgáknak a közrendűek temetőjébe való elföldelésének a lehetőségéről. Aggályaimat azonban e ponton nem érintette. 2.) Ha „a nő eleve kevésbé becsült e társadalmakban", ami nem vitatható, akkor miért az úrnő szolgái kapnak többnyire helyt az uraság környezetében is? Lehet, hogy a nemek aránya még módosul, de nekünk a meglevő ismeretekből kell kiindulni, s nem. abból, ami esetleg majd lesz. Az avarkorral jó ha összevetjük adatainkat, de ezek nem érvek. Bárki bármit mond, más korszak volt az és más társadalom. 3.) Az ilyen sírok felékszerezettsége valóban kivételes. Persze, Dienes is valószínűleg egyetért velem abban, hogy a kivétel nem erősíti a szabályt. Egy kivétel itt már disszonancia és külön magyarázatot kíván; kettő már elgondolkoztató, három pedig önmagában felér egy cáfolattal. S most ejtsünk szót Dienes lényegesebb mondanivalójáról. Mivel a hullamerevséggel kapcsolatosan, tapasztalataink szerint, helyenkint nem egészen valós nézetek keringenek a humán tudományos berkekben, egy-két tényszerű dolgot szükséges előrebocsátanunk. Orvosi körökben köztudott, hogy az élettelen testen a halál beálta után rövid két óra múlva megjelennek a hullamerevség első jelei. Az áll izomzatánál kezdődik és fokozatosan terjed lefelé. Néha már 10—12 óra elteltével a hulla merev állapotba kerül és 24 órával éri el a legmagasabb fokot. Ezután ernyedés következik, fokozatosan és ugyanabban a sorrendben, amelyben az izmok merevedése bekövetkezett. A külsőleg megfigyelhető merevedési állapot két napig is eltarthat. Ha az izomtömeg nem nagy, gyermekeknél, sovány embereknél, nőknél a merevség beállta és megszűnése gyorsabban megy végbe. Nagyon legyengülteknél a merevség alig jelentkezik és rövid ideig tart. A hullamerevség különleges megjelenési formája a cataleptikus merevség (hullagörcs), amely a hullát abban a helyzetben rögzíti, amelyben a halál pillanatában Volt. Ezt csak a nyúltagy mechanikus szétroncsolása esetén írták le és előfordulásával szemben jogosan ismételten kételyt támasztottak 108 . Dienes Istvántól személyes beszélgetés kapcsán tudom, hogy a rendellenes testhelyzetek válfajaiból a III. csoport és a II. 1. típus nem tárgya a hullamerevségi teóriának. S tovább szűkíthetjük a kört, hiszen a lekötözésekkel összefüggésben álló formák (II. 2c, II. 3) kizárhatók. Mivel a legszörnyűbb görcsű kínhalál után is 69
