Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 14. (1976)
Szabó János Győző: Árpád-kori telep és temetője Sarud határában III.
Nézzük most a II. 2 — 3. típusok előfordulási helyét. Az északi vagy a keleti — déli égtáj irányadó jellege érvényesül? Érdekes, hogy amíg a II. 1. típusnál szinte kizárólagosan (7 a 9 ismert helyzetűből) a temető északi részén-végén temettek, s a III. csoportnál is az észak uralkodó szerepe vitathatatlan, addig a II. 2 — 3. típusoknál csaknem fele-fele arányban érvényesült a kétféle tendencia. De rögtön hozzátehetjük, hogy az égtájak, a nemek és a mellékletesség összefüggésében szabályszerűség bontakozik ki. Ugyanis a 6 észak felé (vagy a 3 középtájon) 80 eltemetett közül, akinek a neme ismert, mind szegényes vagy melléklet nélküli nő volt, magyar köznépi temetőből. A 8 dél-délkelet felé eltemetett közül három férfi volt (kettő a középréteg temetőjéből: Szentes-Borbásföld, Tiszanána), kettő gazdagon felékszerezett nő volt (szintén a középréteg temetőjéből: Algyő, Siklau); a fennmaradó kettőből az egyik késői avar etnikumú (Szarvas —Káka), a másik kettő sejthetőleg szláv (Zalavár-Vár, Bjelo Brdo) Az egyedüli kivétel e koncepciónál a Zalavár-vári temető 242. női temetkezése, de hiszen itt férfival együtt temetkeztek. A II. 2 — 3. típusú temetkezések földrajzi helyzetüket nézve is tehát a III. csoporttal párhuzamosíthatok; ha itt nem is arányszámokban, de a kétféleség jellegében. Az avarkor felé is kimutathatók analógiák. Több jelentős avarkori temetőben ugyanis a II. 2 — 3. típusú temetkezések mind női sírok voltak és mind a temető északi végein kerültek napvilágra; emlékeztetnénk itt Aradac 81 , Brodski Drenovác 82 , Boly 83 , Gyöngyöspata — Előmály 84 , Szentes —Kaján 85 , Tiszaderzs 86 , Zelovce 87 avarkori temetőire. A korai Árpád-kori II. 1 — 3. típusú temetkezések abszolút mennyiségben felülmúlják az avarkoriakat. Valójában pedig sokszorosan több volt a rendellenes temetkezés, hiszen sokkal több a régészetileg megfigyelt avarkori sír, mint a korai Árpád-kori. Láttuk, hogy a III. csoport típusai is abszolúte nagyobb számú sírral képviseltek az Árpád-korban. Ugyanezt kimutathatnánk a rendellenességek más formáinál is, s ezért megállapíthatjuk, hogy a rendellenes temetkezések szokása ugrásszerűen felerősödött a X. században. Érdekes, hogy olyan temetőknél, amelyek a IX. sz. közepén már fennálltak, de a X. században is még nagyban használatban voltak ez egyértelműen kimutatható 88 . Minden jel arra mutat, hogy a magyarság a IX. sz. végén ezeket a rendellenes temetkezési formákat keletről magával hozta. A magyarság korábbi hazájáról, Levédiáról, mint köztudott, egyelőre nincs közvetlen információnk. De sejthető szomszédságukban egy oly behatóan felkutatott terület, mint Sarkéi vára, bizonyos következtetésekre feljogosít. A vár mellett délre a várat szolgáló lovasnomádok kurgán-temetőjét tárták fel. Igaz, ebben csak egyetlen rendellenes helyzetű temetkezést találtak, a 38. sz. kurgánban. Maturus életkorú nőt a jobboldalára fektettek ; a bal lába nyújtott volt, a jobb a térdben behajlított. Lényegében az II. 1. típus egyik változata. Melléklete nem volt. Ez a sírhalom a temető ÉNYÉ-i szélén domborult. A publikáló Sz. A. Pletneva megjegyezte, hogy ez a fektetési mód a Don-melléki alánok temetkezéseinél gyakori, a nőket temették így el 89 . Az erőd délnyugati falánál megkutatott temetőben pedig csaknem valamennyi rendellenes testhelyzet megfigyelhető volt. A sírok keltezése az erőd életének legelső periódusára tehető ill. az erőd elkészültét közvetlenül megelőző időszakra. 0. A. Artamonov párhuzamot vonva a majacki temetővel megállapította, hogy ott is a férfiak a hátukra fektetve voltak eltemetve, a nők viszont az oldalukon vagy a hasukon összekuporítva feküdtek 90 . Ezt a kettősséget figyelte meg Sz. A. Pletneva a dimitrovszki VIII—IX. századi temetőben is 91 . A példákkal nem azt kívánjuk érzékeltetni, hogy a honfoglaló magyarságnál <i5 5 Egri Múzeum Évkönyve XIV.
