Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 14. (1976)

Szabó János Győző: Árpád-kori telep és temetője Sarud határában III.

2. Típus A lábak nyújtottak, de a térdtől lefelé keresztezik egymást valahol (közvetlenül a térdnél vagy csak a bokánál). A karok vagy hátra helyezve vagy könyökben behajlítva és a mell alá szorítva, vagy a medence alá téve (rendszerint a csuklótájékon érnek össze). A koponya arccal lefordított, vagy hátra hajlított, ill. oldaltfekvő. 3. Típus A combok a gerinccel párhuzamosak, de az alsó lábszárakat térdben visszahajlították és a combokra kötözték. A karok helyzete mint a 2. típusnál, de előfordul a szétterpesztve behajlítás is. A koponya is az előbbi 3 helyzet valamelyikében. 4. Típus A combokat balra vagy jobbra jól felhúzták, azaz mindig hegyes szögben a gerinc vonalához. Az alsó lábszárak a combokkal csaknem párhuzamosak. Szélsőséges esetben a combokat a has alá gyűrték. E típusnál a hasonfekvés általában féloldalas; a törzs jobbra vagy balra nehezedik aszerint, hogy jobbra vagy balra húzták fel a lábakat. 5. Típus Csavarodott testhelyzet. A törzs az oldalán, vagy hasonfekvő. A lábak iránya nem párhuzamos a törzzsel, s azzal nem azonos szinten találhatók, hanem rézsútosan felfelé. Olykor határozottan úgy tűnik, hogy a holttetemet a sírgödörbe dobták. ADATTÁR A rendellenes testhelyzetek összes válfajának adatanyagát nem szerepeltetjük. Mindenekelőtt eltekintettünk az I. csoport 1. típusától. Ez a sajátos sírbahelyezési mód indítéka, eredete szempontjából szerintünk elhatárolható a többitől, majd külön tanulmányban foglalkozunk vele. Hiányzik most az adattárunkban az I. 2. típus is, ez az igen gyakori és enyhe rendellenesség. Nagy problémát jelentett, hogy az esetek túlnyomó többségében nem dönthető el, vajon az I. lb vagy az I. 3. testhelyzetről van-e szó ? Sőt, igen gyakran az sem derül ki, hogy az I. 3. vagy a II. 2a típussal állunk-e szemben: kuporított lábú, hátonfekvő csontvázat egyszerűen zsugorítottnak írták le. Sőt, szerencsés esetben a leközölt fénykép alapján megállapítható volt, hogy hasonfekvő és balra felhúzott lábú (III. 4 típusú) testhelyzetről azt írták: „Linkshocker", — s hányszor nincs fénykép vagy rajz mellékelve! A pontosabb típusba sorolás problematikusságát vagylagos jelzővel ill. kérdőjelesen, a sajátos változatot „átmeneti" szóval érzékeltettük. Az előbbiek alapján érthető meg, hogy milyen jelentős volt számunkra néhány kollega baráti segítsége, akik új ásatásaik ide vonatkozó dokumentumait bemutatták és az adatok említését engedélyezték. Éppen ez az anyag érlelte meg bennünk azt, hogy még tovább szűkítsük a vizsgálandó kört és az összes gyermeksíroktól is tekintsünk el. Az adattárban saját ásatási anyagunkat úgy szerepeltetjük, hogy az olvasó az összefüggések minden lényeges vonatkozásával megismerkedhessen. Ezért nemcsak teljes sírleírást, rajzot és fényképet, hanem a kérdéses sír környezetét, a temető térképét is bemutatjuk és a lelőhelyet jellemezzük. A Közép-Dunamedence X —XII. századi, számunkra hozzáférhető közölt és közöletlen rendellenes temetkezéseinek minél teljesebb felsorolására törekedtünk. 41