Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 14. (1976)

Szabó János Győző: Árpád-kori telep és temetője Sarud határában III.

16. ábra. Eger-Gépállomás 1. sír tompaszögben is feküdhet. — Az а —с változat lábhelyzete megfelel a II. csop. 2. típusa а —с változatainak (képeit lásd ott). 4. Típus A törzs hátonfekvő, a combokat felhajlították a mellre. Ez az ún. békafekvés. Régi sírleírásoknál a „guggoló helyzet" kifejezés csak részben vonatkoztatható ide. Másrészt helytelenül békafekvésnek nevezik az 1.) típust is. 77. Csoport (17.kép) A halottat oldalára fektették. 1. Típus Nyújtott lábakkal temetkeztek, jobb vagy bal oldalra. 2. Típus Négy változat ismeretes, a.) A combokat felhúzták, a gerinc vonalával 90—135° szöget alkotnak. A lábak térdben behajlítottak, a femur-tibia (fibula) szöge 30—90°. Ez az ún. enyhén zsugorított testhelyzet, szívesebben használnánk a kuporodott szót, hangsúlyozva, hogy ez a mindennapok tapasztalata szerinti, természetes fekvőhelyzet, b.) Nem gyakori, hogy csak az egyik láb behajlított. Ha az a láb nyújtott, amelyik oldalra fektették az elhunytat, akkor a másik láb ráfekszik a térd felett, c.) A viszonylag enyhe mértékű combfelhúzás ellenére a femur-tibia csaknem párhuzamos, azaz a lábszárakat a combokhoz kötötték, d.) Az egyik comb erősebben felhúzott, hegyes szögben a gerinc vonalához. A karok közül az egyik könyökben érintkezik a combbal, vagy kinyújtva az alkarcsontok a tibiát keresztezik. — A karok mindegyik változatban lehetnek nyújtottak és behajlítva. 38