Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 14. (1976)

Sugár István: Adatok az egri vörös bor történetéhez

2. ábra. Eger szőlőtermő dűlői. Keleti oldal: 1. Birka 2. Bajusz 3. Felső galagonyás 4. Szurdok 5. Hergyimó 6. Nagy Eged 7. Szőlőske 8. Cegléd 9. Kis Eged 10. Nádas 11. Vidra 12. Tóthegy 13. Afrika 14. Szőlőske 15. Síkhegy 16. Nyerges 17. Mészhegy 18. Álmagyar 19. Kőporos 20. Tihamér Nyugati oldal: 21. Ráchegy 22. Szarkás 23. Töviskes völgy 24. Nagy Kocs 25. Kis nyúzó 26. Nagy nyúzó 27. Kis Kocs 28. Hajdúhegy 29. Agárdi 30. Belsőrózsás 31. Nagy rózsás 32. Paphegy 33. Fertő 34. Kis galagonyás 35. Maklány 36. Nagy galagonyás Rendkívül nagy lökést adott a város szőlőtelepítésének gróf Barkóczy Ferenc egri püspök, aki nemcsak a róla elnevezett Barkóczy-hegy en (ma Birka), de a Felső Cigléden, a Sík hegyen és a Kis bajuszon újabb és újabb területeket biztosított a város lakosainak szőlőültetésre. Éppen az Ő püspök-földesurasága alatt vett nagy lendületet a bortermelés a nyugati térségben is, ahol az emberek erdő- és bozótirtással jutottak mezó'gazdaságilag művelhető térséghez. Nagy jelentőségre tettek szert a Hajdú-hegy, a Szarkás és a Kecske déliés új szőlőültetvényei. Említésre méltó, hogy ugyanekkor gazdasági kárt is szenvedtek az egriek, mivel faizásra használt területeket számol299