Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 14. (1976)

Korompai János: Naplótöredékek Gárdonyi Géza egri hagyatékában

radjunk mindig az ideális dolgoknál. A franczia oly gazdag már, hogy az undok és rút dolgok művelésére is pazarolhatja az erejét, de mi még szegények vagyunk. Az életben úgymond annyi durva, utálatos minden van, de épp azért kell az írónak mindig az írnia, ami szép}

3 E pillanatban értettem meg a Jókai féle idealizmust, hogy min alapulnak az ö ideális szélsőségei. 1894. okt. 25. Jókainál voltam vacsorán magam. Petőfiről beszélt. Azt mondta rendkívül kellemes beszédű ember volt. Levarázsolta a szónoklatával az embert. Ilyenkor az arcza átszellemült. Minden szót hangsúlyozott és meg tudta adni minden árnyalatát a szónak, habár hangja különben gyenge volt. Vörösmarty a világ A c. lap: legunalmasabb embere volt társaságban. Szótlan. * 1894 decz. 30. Vasárnap vacsorán Fesztyné

0 Jókai Róza örömmel beszélte, hogy egy olyan ruhát csináltat, a mely ibolyákkal lesz szegélyezve: fekete alapon selyem ibolyák. A beszéd másra fordult, de ő előhozta. — Furcsa lenne, — jegyezte meg Jókai, — ha én meg cinniákat hímeztetnék a slafrokkom szegélyére és egész nap annak örülnék. — Az még furcsább lenne, — jegyezte meg csípősen Jókai Róza, — ha én meg annak örülnék, hogy dr. czímet nyomathatok a vizit kártyámra. Az öreg úr erre nem tudott felelni. Elsietett. * Egy más alkalommal Feszty Árpád összedisputált valami fölött Jókaival. Rózát hívta mind a kettő segítségül. R. az öregnek adott igazat. Erre Árpád pattogni kezdett — Micsoda ? Szólt az öreg, ha te bántod az én Ad. lap : leányomat, én is bántom a te feleségedet ! Barna Dóri

d versbe szedte a poéták nevét és Durât tette a végére így: ... ő az utolsó, bár legelőre való. " Palágyi

e eszi a kávét az Otthonban. Barna Dóri: — Érdemes volt ennek a kávénak eljönni Cuba szigetéről, hogy Palágyi megegye. Jókai 95 okt. 8-án vacsorán voltam náluk. Árpád összekapott a feleségével azon, hogy nem káposztás csík volt; hanem kirántott. Az öreg a perlekedők hangján oda kiáltott: — Minek hoztál a házhoz ilyen asszonyt. Kergessük el ! * Beszélik, hogy egyszer a Házban valaki elvette a kalapját. Egy nagyfejű képviselő, aki részeg volt. A maga k. hagyta ott. " Az e. lap : „... a nyakamig esett, hátul bele dugtam a botomat, úgy mentem a kocsihoz. Még furcsább esetem volt egyszer az akadémián. Gyűlés volt. Onnan meg valaki úgy elvitte a kalapomat, hogy a magáét se hagyta ott. No ez valami kétfejű ember lehet gond. Aztán a szavazó urnában jöttem haza, vagyis van ott egy hagyományos kalap, azt tettem a fejemre. 95. dec. 1. Az öreg mindent megtalál, ami elveszik. Egyszer a felesége egy drága gyűrűjét, másszor Róza gyűrűjét. — * 15* 227