Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 14. (1976)

Korompai János: Naplótöredékek Gárdonyi Géza egri hagyatékában

könyvkiadó, bibliográfus, stb. volt és aki 1884-ben megindította a Hazánk című történeti folyóiratot. h) Gárdonyi jó sakkjátékos volt. 1887 januárjában győzött a pesti sakkor nemzetközi versenyén. Ugyanebben az évben Csávolszky, az Egyetértés főszerkesztője rábízta az újság sakkrovatának vezetését. A Hazánk 1888. évi 81. számában cikket írt A sakkjáték hazánkban címmel. Az előbbiekben ismertetett noteszekben is többször előfordulnak sakkjátszmák jegyzetei. i) A vívásnak írónk pár évvel később Szegeden látja hasznát. Két ízben is párbajozott. Igaz, hogy mindkét alkalommal államfogházban letöltendő szabadságvesztésre ítélték. j) Filozófiai jegyzeteiben Gárdonyi később is következetesen ellenezte, hogy a halált gyászos, szomorú fordulatnak tekintsék az emberi életben. Folyóírással írott naplószöveg a 75.22.1. ltsz. lapon: „Máj. 12. Vájjon mi nehezebb élni-e vagy meghalni? Nem képzelhetek iszonyúbb küzdelmet, mint midőn azon két gondolat tusakodik az emberben, hogy tovább éljen-e vagy kioltsa életét. Bűnhődni a mások bűneiért megölő érzelem! Vájjon mi erő az, amely kiveszi a gyilkol az ember kezéből: gyávaság-e, vagy a feltámadó remény, vagy talán az életerő? Vájjon miért félnék a haláltól, hiszen a sírban csak nyugalom lehet, s ha életemben nem törődött velem az Isten, vájjon törődik-e holtom után. — Reménység ! Óh te álnok hitegető: hányszor megcsaltál, s te vagy mégis az egyetlen akinek legcsekélyebb hazug ígérete megvigasztal. — Életerő! Állati ösztön, mely hozzáköt az anyaghoz. De nem vetlek meg, mert te vagy a leghatalmasabb uralkodó. Szemfedő, — eltakar minden rosszat. A legjobb takaró, mely alatt csak szépeket lehet álmodni. De nem: a sírban nem álmodunk, mert az álom is csak a reménység csalfa délibábja. Aki a szívével gondolkodik, az mindig csalatkozik. Boldog aki csak önmagát szereti. A csalódás nem fájhat neki, mert magunkat mentegetni mindig tudjuk. Óh ha tudnám, hogy örökké élek, azonnal megölném magamat ! Ma egy halottat láttam. Siratták. Ha én meghalok, a szeretet nem fog könnyet hullatni koporsóm fölé, csak az önzés. Ha embereket gyilkoltam volna meg, akkor sem érdemelném ezt az iszonyú szenvedést, mely mindennap százszor szúr gyilkot a szívembe. Vannak esetek, midőn a lelki fájdalom annyira megrohan, hogy csaknem összerogyok. De vannak pillanatok, midőn a humorom a legkétségbeesettebb gondolatok között is földerít, mint a kivillanó napsugár a fellegekkel borított táj fölött. Óh csak éj ne lenne soha ! Mert pihenni nem tudok. A néma csendben szívem fájó dobogásának neszét hallom, és szívem vérzése nagyobb ilyenkor. A szív nyomorult húsdarab, ha jól megőrizzük, kényes lesz és fáj neki minden... Megjegyzés ehhez az irathoz: a) A félbeszakadt folyóírásos szöveg folytatását a következő pontban bemutatásra kerülő 75.22.1.f. ltsz. töredéken találtuk. 10. Cédula 1886. május 13 —június 4. időszakból. (75.22.1.J. ltsz.) Ugyanabból a 22 X14 cm-es méretű, vonalazott fehér bellapos füzetből ered, mint az eddig bemutatott három cédula. Az előző pontban ismertetett 75.22.1-е. ltsz. lappal összefüggött és az első oldalán olvasható folyóírásos szöveg folytatását 219