Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 14. (1976)

Korompai János: Naplótöredékek Gárdonyi Géza egri hagyatékában

leányismerősei kilesték belőle „szíve titkait" és kinevették az őszinte bejegyzések miatt. Csak másodikos képezdész korától vezetett újból naplót, de ezeket is azzal a felírással hagyta hátra, hogy „Halálom után elégetendők". Az életrajzíró fiú ezt a parancsot szerencsére nem tartotta be, hiszen munkájában éppen ezekre a feljegyzésekre hivatkozik, belőlük idéz lépten-nyomon. Eddig még nem sikerült tisztáznunk, hogyan került a napló, vagy a naplók egy része, illetve csupán egy része az idősebb Gárdonyi-fiú, Sándor ingóságai közé, ahol halála után más fontos iratokkal együtt megtaláltuk. Nem tudjuk, hol lappang a többi, kétségtelenül nagyobb hányadot kitevő rész ? Mindenesetre elgondolkodtató, hogy a Gárdonyi József említett életrajzi művében idézett naplószövegek és az általunk most megtalált töredékek igen gyakran szó szerint megegyeznek, tehát esetleg azonosak. Az 1969-ben megfejtett titkosírással készült feljegyzések tartalmának ismertetésében utaltunk arra, hogy Gárdonyi nemcsak ezzel az egyéni titkosírással vezetett naplót, hanem a rejtjeles írásmód kialakítása, azaz 1906 előtt folyóírással és az akkor Magyarországon legelterjedtebb, Gárdonyi által nagyra értékelt, újságíró munkájánál rendszeresen használt Gabelsberger—

Markovits féle gyorsírással is. A most előkerült és a következőkben ismertetendő naplórészek kivétel nélkül a titkosírás rendszeres használatát megelőző évekből valók, így érdekes kiegészítései a Szépirodalmi Könyvkiadó által 1974 végén megjelentetett kötetben

3 közzétett titkosírásos naplórészleteknek. A gyorsírással készített naplótöredékekben, a tintával írott eredeti szöveg felett egyes esetekben Gárdonyi József grafitceruzás, folyóírásos áttétele is megtalálható. Ezek az átírások nem mindig pontosak, de segítségükkel és a hagyatékból szintén előkerült gyorsírási tankönyv

4 alapján kellő biztonsággal elolvashattuk Gárdonyi Géza egyébként is nagyon gondos külsejű és következetes rendszerrel írott gyorsírásos szövegeit. Az író által készített naplók külsejére biztonsággal és elég részletesen következtethetünk a gyűjteményünkben 75.22.1-c-d-l. leltári szám alatt nyilvántartott 15x5 cm-es szürke papírcsíkból, amely egy naplófüzet fedelének legfontosabb része, tintával Gárdonyi által gondosan megrajzolt címfelirata. A NAPLÓ szó első betűjét Gárdonyi képrejt vényszerûen egy magas, alul gyertyatartó alakú lámpából, továbbá egy ferdén és egy függőlegesen tintatartóba állított lúdtollból alakította ki. Hasonlít az az eljárás a Gárdonyi diákkorában Egerben kiadott Füllentő című vicclap fejlécére, amelyen a betűket különféle testtartású ugráló bohócfigurák adták ki. A papírdarab baloldali harmadán egy asztal mellett ülő, könyökére támaszkodva naplójába író fiatal férfi képe látható. Ezzel Gárdonyi kétségtelenül önmagát akarta ábrázolni. A férfialak előtt négy, egymásra helyezett könyv és egy homokóra áll : a tudás és a múló idő jelképei. A papírcsík vízszintes mérete (jelenlegi hossza) teljes, de a másik kiterjedése (függőleges mérete) csak töredéke az eredetinek. A nyírás görbe vonala mindkét szélen jól látható. A lap belső oldalán Gárdonyi gondos tinta folyóírásával négy sorban ez a jelmondatszerű idézet olvasható: „Előtted a küzdés, előtted a pálya. /Az erőtlen csügged, az erős megállja./ És tudod az erő micsoda ? — Akarat, /Mely előbb vagy utóbb, de diadalt arat. Az író hagyatékából eddig megismert naplórészleteket, a keltezés időrendjét követve, négy fő csoportba osztjuk: 206