Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 14. (1976)

Paládi–Kovács Attila: Egy népi teherhordó eszköz magyarországi elterjedésének tanulságai

gon és Tóalmáson. Nem kaptam pozitív választ a Jászságból sem. A palóc Felderítő kérdőív gyűjtői Borsodban a Sajótól keletre és északra nem találták meg a hátitarisznyát, s tagadó válaszokat jegyeztek fel Heves és Borsod síksági falvaiban is.

23 Észak-Magyarországtól eltekintve a vászonból készült hátitarisznya még sporadikusan is alig fordul elő a magyar nyelvterületen. Ismerték Kovácsvágáson. a Zempléni-hegységben, de a szomszédos hegyközi falvak — mint Pálháza és Radvány — nem használták, sőt a kovács vágásiakat is ugratták a hátitarisznyájuk miatt.

24 A Néprajzi Múzeum textilgyűjteményében a palóc falvakon kívül az ország távoli pontjáról található hátitarisznya : a Vas megyei Tornyiszentmiklósról és a Tolna megyei Bogyiszlóról. Toronyszentmiklóson nők és férfiak egyaránt használták. Eleimet vittek benne a szőlőhegyre, a mezőre, de vásárba is vitték magukkal. A múzeumi tárgy vásznát 1900 körül szőtték, durva zsákvászon. A tarisznya 54x08 cm-es mérete arra vall, hogy férfi használta.

25 Bogyiszlón 1969-ben magam is láttam fehér kendervászonból készült hátitarisznyát az utcán, használat közben. Egy asszony éppen kenyeret szállított benne a boltból. A Néprajzi Múzeum gyűjteményébe Bogyiszlóról egy fehér kendervászon és egy szövött piros csíkokkal díszített pamutos vászon hátitarisznya került be.

26 A bogyiszlai asszonyok — ellentétben a szomszédos tolnai, mözsi németekkel — egyáltalán nem hordtak a fejükön terhet, saját magukat is „tarisznyások"-nak nevezik. Hátitarisznyájuk miatt a többi magyar falu a Duna jobb partján sokat csúfolta Bogyiszló leányait, asszonyait. Ocsényben például a következő rigmus járta : „Lányok, lányok, bogyiszlai lányok, Van-e néktek hátas tarisznyátok ? Ha nincs néktek hátas tarisznyátok, Nem is vagytok bogyiszlai lányok, Tisztelem a régi szeretőmet."

27 A tolnai és a kalocsai Sárköz magyar falvai nem használtak hátitarisznyát. Érsekcsanádon, Sükösdön abroszba kötötték a batyut, de hátitarisznya nem volt. Észak-Bácska néhány falujában a hátitarisznya ismeretes, neve — a palócéval egyezően — négylábú tarisznya. Nagybaracskáról egy példány bekerült a bajai múzeum gyűjteményébe.

28 Négylábú tarisznya néven ismerték és 1950-ig használták a közeli Dávod, Bácsmonostor és Hercegszántó magyar lakosai is. „Ez egyfajta nép volt, egymás között házasodtak."

29 Nagybaracskán csak egyszínű, fehér kendervászonból vagy pamutos vászonból készült a négylábú tarisznya, szőtt csíkkal, hímzéssel díszített darabok nem voltak. Pántjait (tó&ait) cigánymadzaghói szabták ki. Kizárólag asszonyok használták, férfiak nem kötötték fel. Legalább egy hátitarisznya hozzátartozott a leányok kelengyéjéhez. Vitték búcsúba (Máriagyüdre), vásárba, távoli útra. Kenyeret, élelmet szállítottak benne a mezőre. A felszabadulás után még pár évig használták, aztán „kiment a divatból". Az Alföld északkeleti peremén, Dercenben (egykori Bereg m.) szintén ismeretes volt a hátitarisznya,

30 s nem lehetetlen, hogy sporadikus adatok a nyelvterület más pontjairól is előkerülnek még. 192