Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 14. (1976)

Paládi–Kovács Attila: Egy népi teherhordó eszköz magyarországi elterjedésének tanulságai

Kiszorulása után a hátitarisznya szerepét az esetek többségében a hátikosár vette át. Ez utóbbi a Mátra-Bükk északi előterében csak az I. világháború utáni években jelent meg, s a két világháború között meglehetősen elterjedt. Például Nádújfalun (Heves m.) az 1930-as években következett be a részleges eszközváltás. Addig cifra tarisznyában vitték a lagziha a márvány kalácsot. Poszrikb&, azaz a gyermekágyas asszonyt látogatni szintén hátitarisznyával mentek, abba tették a kalácsot. Az aratóknak, kaszásoknak a faluból ebédet vivő gazdasszony ugyancsak hátitarisznyában cipelte a kenyeret. Az 1930-as évektől fogva inkább hátyit (hátikosarat) használtak ilyen alkalmakkor. Falun belül és a határban a hátikosár alkalmasabb eszköznek bizonyult, de több napos útra, például búcsúba a hátikosarat nem vitték magukkal. A hátitarisznya egy ideig még megmaradt a búcsújárás teherhordó eszközének szerepében.

20 A férfiak a régimódi hátitarisznya helyett hátizsákot kezdtek használni.. Zsákvászonból házilag kiszabott és megvarrt, sötét színre befestett zsákokat használtak. Ezeknek a száját korcba fűzött zsineggel összehúzták, bekötötték, s a vállukra rövid, széles pántokkal vették föl. A hátitarisznya társadalmi háttere, rendeltetésének köre A palóc területen a hátitarisznya nem kötődött egyetlen társadalmi réteghez. Tehetősebb és szegényebb paraszti rétegek egyaránt használták. Egykor armalista kisnemesi falvakban éppúgy megtalálható, mint a hajdani telkes jobbágyok és zsellérek leszármazottai között. Használták a félparaszti életmódot folytató,, ipari munkára, bányába, erdőmunkára eljáró csoportok is. A pásztorok általában díszes bőrtarisznyát hordtak, de az asszonyaik éppúgy használták a hátitarisznyát, mint a parasztok asszonyai. Szembetűnő, hogy a palócoknál a férfiak és a nők is használták. Ezt a tényt azért is fontos kiemelni, mert az oldaltarisznyák országszerte a férfiak jellegzetes tárgyai voltak. Másrészt azért érdemes rá figyelmeztetni, mert az Északi-Kárpátokban az ottani gyapjú hátitarisznyákat csak a férfiak használják. A palóc területen azonban inkább a nőkhöz kapcsolódott a hátitarisznya, különösen az alkalmakra készült, finomabb, díszesebb változata. Erre mutatnak a múzeumi raktárakban őrzött példányok méretei is. A hátitarisznya rendeltetése a palóc területen igen sokirányú. Ennek megfelelően változik az eszköz anyaga, díszítése. Azokon a tájakon, ahol a hátitarisznyát intenzíven használják, mint a Csernely-völgyi barkók falvaiban, nyolc-tíz rendeltetését sorolják fel. Például Csernelyben és Bükk mogyorósdon (Borsod m.) a következő fontosabb célokat említették. Alkalmi, díszített hátitarisznyát használtak : a) búcsúba, b) lakodalomba, c) poszrikba (gyermekágyas asszony látogatásakor), Durvább, kendervászonból készült hátitarisznyát használtak mindennapra: d) amikor piacra, vásárba vagy a falusi boltba indultak bevásárolni, e) ha a szénsavas forrás vizét (csevice) szállították a faluba cserépkorsókban (csevicés tarisznya), f) különböző mezei munkákhoz. A derekukra kötött négylábú tarisznyába, gyűjtötték a kapálás, sarlózás során levágott füvet, babszedéskor a babot, stb. 188