Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 14. (1976)

Paládi–Kovács Attila: Egy népi teherhordó eszköz magyarországi elterjedésének tanulságai

két sarkából a mellen kötött csomó. Ennek ellenére helyenként és időnként előfordult, hogy a hátitarisznyát abrosz vagy hamvas segítségével kötötték fel a hátukra. Különösen akkor, ha nehezebb terhet szállítottak vele. A hátitarisznya keskeny szalagjai ilyenkor belevágódtak volna a cipekedő személy vállaiba. A teherhordó ponyva egyenletesebben terheli a vállakat. A hátitarisznya, díszítése A búcsúba, lakodalomba, poszrikha hordott alkalmi darabok nemcsak a vászon minőségében különböztek a munkában használt, hétköznapi tarisznyáktól. A cifra tarisznyák a díszítés módját alapul véve legalább három csoportba sorolhatók. 1) Az első csoportban említhetők azok, amelyek többnyire pamutos vagy félpamutos vászonból készültek, s a vászonba szőtt vörös sávok, csíkok a hangsúlyos díszítő elemeik. Ezek a keskenyebb és szélesebb csíkok, sávok ritmikusan követik egymást és mindig vízszintes irányban helyezkednek el a felkötött tarisznyán (2 — 3. kép). Az esetek többségében a tarisznyának csak az az oldala csíkozott, amit használat közben is látni lehet, a másik oldala, ami a háthoz simul, egyszínű, fehér vászonból készül. Ilyen tarisznyákat használtak a legutóbbi időkig a palóc terület centrális részein Salgótarján vidékén, a Karancs és a Medves vidékén. Hasonlóak lehettek a századfordulón és azelőtt használatos tarisznyák az Ipoly-völgyi 5. ábra. Szőtt mintákkal díszített tarisznya hátoldala (Hugyag, Nógrád m.) BM. Oy. 50. S46. 1. 'Flórián M. felv. 182