Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 14. (1976)

Bakó Ferenc: Tetőformák, homlokzatok a Bükkés a Mátra vidékének parasztházain

utaltunk arra, hogy a véghomlokzatot maga a tető is védi, ha néhány pár szarufával meghosszabbítják, vagy ha a szelemenről lecsüngő és az ágasfa törzsébe csapolt rúddal megtámasztott üstököt, bugyot szerelnek rá. Amíg ezek a megoldások inkább az oromzat védelmét szolgálják, addig az előtornác, vagy előeresz egyszerűbb formája csak a falat árnyékolja be. Lényegében szélesebb és mélyebb vízvető ez, amit 3 — 4 faoszlop, „ámbitusláb " támaszt meg, közöttük gyakran lécrács mellvéddel. A mindössze néhány faluban — Kömlő, Tiszanána, Kisköre, Pély, Tarnaszentmiklós, Sarud, Űjlőrincfalva, Poroszló — alkalmazott tornácforma Kömlőn 1910 körül jelent meg és lassan terjedt tovább, így Űjlőrincfalvára csak 1950-ben ért el. A téglavörös lábakon álló eresz — ami valóban couleur localt ad ennek a területnek — a húszas évekkel kezdődően átfordul a ház hosszú oldalára és kialakul a ház mindkét oldalát övező ámbitus, a körültornác, vagy „körülgang", gyakran eredeti színét is megtartva (38 — 39. ábrák). 38. ábra. Előtornác, oszlopai és kő lábazata vörösre festve. Kömlő, Egri út 61. 160