Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 14. (1976)

Bakó Ferenc: Tetőformák, homlokzatok a Bükkés a Mátra vidékének parasztházain

1920 előtt készült fa ablakkeretei formájukban és díszítésmódjukban távolabb tudtak kerülni a történeti stílusoktól és nagyobb önállósággal fejezik ki a paraszti alkotókedvet és technikai tudást, mint ahogyan ez a kőkeretek esetében látszik. A falusi, vagy falura dolgozó asztalosok, ácsok a múlt század díszes, festett paraszti bútorának formavilágát fogalmazták át, amikor ezeket a fa ablakkereteket és tornácajtókat, bevilágítókat készítették. A kőből készített kereteket nagy számuk ellenére nehéz építési időkhöz kötni, stílusuk nem mindig meghatározó, különösen elterjedésük kezdetén. A XVIII. századból ismert igen kevés darab datálása kétes és úgy tűnik, hogy ekkor még ez az elem közvetlenül kerül át a magas építészetből a népibe, minden adaptáció nélkül. Ezeket a helyi templom, vagy kúria építésében közreműködő kőfaragók készítik egy-egy esetben, a falusi építő gyakorlatra minden jelentősebb hatás nélkül, — ós ugyanakkor még kofalazatú házakon, mint Gyöngyössolymoson, az ablakkeretek később is fából vannak

29

. A kőkeretek szélesebb körű elterjedésének idejét csak a XIX. század harmincas éveitől számíthatjuk, legalább is a rendelkezésünkre álló, hitelesen datálható darabok alapján. Gyűjtőterületünk különböző részeiről nyolc, 1835 és 1855 között készült keretet ismerünk, de ezek stílusa koruknak teljesen nem felel meg. Egy részük teljesen sima keret, enyhén tagolt könyöklőpárkánnyal, másik részük díszes füles ablak, zárkőmotívummal és hasonló könyöklőpárkánnyal (24 — 27. ábrák). A két forma 1835— 183()-ban, vagyis csaknem egy időben és ugyanabban a faluban 24. ábra. Egyszerű kőkeretek 1835-ből. Tófalu, Kossuth u. 12. 152