Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 14. (1976)

Bakó Ferenc: Tetőformák, homlokzatok a Bükkés a Mátra vidékének parasztházain

A kémény megjelenése után a „vért "-et vályogból vagy kőből építették. Malonyay Dezső 1922-ben közölt, de jóval korábban gyűjtött anyaga összefoglalása Pápai fejlődéstani rendszerezését követi, tanulságosak azonban az ábrái, amelyek a korábbi leírásokkal szemben újak, ismeretlenek.

5 Ami saját megfigyeléseinket illeti, az északi hegyvidéken a legrégibb tetőforma a kéménytelen házakon a nyeregtető volt, oromzatán füstlukkal, ez alatt széles vízvetővel. Az újabb formákon a nyeregtetőt vakolt vértelek zárja le, de oromcsúcsa ennek is nyitott a padlásról kitóduló füst számára, vagy ha utólag kémény került is a házra, a füstluk egy ideig még megmaradt (1. ábra). Megfigyeléseink némileg ellentétben állnak a századforduló táján közölt adatokkal, de ennek magyarázata kézenfekvő. Minthogy Pápai adatai inkább a Bükk hegységtől északnyugatra az Ipoly völgyéig terjedő területről származnak, szemben Istvánffy és Malonyay Mátra környéki anyagával, azt kell feltételeznünk, hogy a nyeregtetős forma a múlt század második felében a Mátra vidékén volt általános. A forma történeti előzményét egy gyöngyösi adatban ismerhetjük fel, mely szerint 1817-ben az egyik városi háznak sem kürtője, sem kéménye, de még „fürfallya" sincs, ezért tűzveszélyes a szomszédokra

6

. Ilyen, vértelek, vagy oromzat nélküli, egyik vagy mindkét végén nyitott padlásos, nyeregtetős ház egyes elmaradott cigány telepeken még a közelmúltban is látható volt. A füstlukkal ellátott kontytető viszont innen távolabb eső tájakon, így elsősorban Nógrádban és Borsodban volt gyakori forma. A kéménytelen, kürtös kemencés ház tetőzetének ez a két 1. ábra. Korábban kéménytelen, nyeregtetős ház, újabban bedeszkázott füstlukkal. Párád, Sziget u. 16. 134