Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 14. (1976)
Kozák Károly: Az egri székesegyház románkori kőfaragványai
románkori székesegyház most bemutatott ívmezőkövének fő alakja ugyancsak Krisztus lehetett. Mellette, egyik oldalon a védőszentet jelképező angyal állhatott. Összegezve elmondhatjuk, hogy az egri románkori székesegyházon a kor szokásának megfelelően megtalálhatók voltak a Gonosz szellemeket tekintéllyel és hatalommal (az ívmező feltételezett Krisztusa ) és varázslással (a gyámkövek fejábrázolásai) elűző védő-, és bajelhárító jelképek. A most bemutatott kőfaragványok nemcsak az egri román kori székesegyház építéstörténetének bemutatása szempontjából fontosak, hanem az egész magyar román kori építészettörténethez is fontos adatokat szolgáltatnak. A további kutatás remélhetően választ ad arra a kérdésre is, milyen is lehetett a román kori székesegyháznak a párkánya, amelyet a most ismertetett fej ábrázolásos gyámkövek tartottak. Néhány párkányhoz tartozó kőfaragvány talán segítséget ad e kérdés megoldásához is 26 . JEGYZETEK 1 Oerevich T.: Magyarország románkori emlékei. (Bp. 1938) — Kozák K.: Az egri várszékesegyház feltárása. I—III. Az Egri Múzeum Évkönyve VIII —XIII. (Eger, 1973 — 75.) 2 A hevenyészett falazatban lévő kövek a tél folyamán részben felfagytak, részben a várban lakó gyerekek bontogatása következtében hulltak le. 3 Oerevich T.: i. m. CXXII. tábla. Hasonló gyámkövek az elmúlt évek során több helyen is előkerültek, ismertté váltak (Szekszárd, Vértesszentkereszt, Zalaszentmihályfa). 4 Ennek az anyagnak a vizsgálata arra figyelmeztet bennünket, hogy az eddigi felfogással szemben, az alakos, fej ábrázolásos kőfaragványokat elsősorban ne díszítéseknek tekintsük. 5 Eger, várásatás. 1971. Ásatási napló. 6 Feltehető, hogy a nagyobbak a hajó magasabban lévő párkányát, a kisebbek a szentély párkányát tarthatták. Az is elképzelhető, hogy a nagyobbak a fő-, a kisebbek a mellékszentélyek párkányához tartoztak. 7 Gerevich T.: i. m. CXI. és CXX. tábla. — Lexicon der Chrilichen Ikonographie. IV. Herder 1971. 561-554. és 1972. 526-527. - С. Martin, L art roman en Italie. Paris, 1912. I. 79. — Kautzsch, Der romanische Kirchenbau in Elsass. Freiburg, 1944. 195. 8 László Oy.: Erdélyi Tud. Int. (Kolozsvár, 1947). Bő irodalommal. 9 Kozák K.: Védő és bajelhárító jelképek románkori építészetünkben. Arrabona XVI. (Győr, 1975). 109-142. 10 Jól érzékelteti ezt a változást a gyulafehérvári székesegyház D-i kapujának XI. századi és XIII. századi ívmeződombormüvei közötti különbség a díszítés vonatkozásában. (Oerevich T.: i. m. — Entz O.: A gyulafehérvári székesegyház. (Bp. 195.) — Kozák K.: im. (1975) 11 Gerevich T.: i. m. — A. Kozák E.: A veleméri rk. templom kutatása. Magyar Műemlékvédelem 1971-1972. Budapest, 1975. 229-238. („. . -Hegyes sipkájú, fürtös hajú fő. Lehetséges, hogy a templom építőjét ábrázolja. A délkeleten lévő sarkon a fő idősebb ember mására vall. A legkevésbé kidolgozott, szinte maszkszerű, az északkeleti szögletben látható fej. . . "). 12 Itt tulajdonképpen a 10. jegyzetben a díszítés javára történt változás további fokozatára gondolhatunk, amely a XIII —XV. században zajlott le. A gyöngyöspatai templom e részlete már a hazánkban kifejlett gótika korára esik, amikor a díszítésnek igen nagy szerep jutott az építészetben. Ez a fej lényegében „koronája" az igen díszes NY-i kapunak. E mellett azonban még bizonyára élt a bajelhárítás e módon történő alkalmazásának igénye is. 13 A. Kozák É.A.m. — H.NándoriK.: A veleméri rk. templom helyreállítása. MM (1971 — 1972). 127
