Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 14. (1976)

Korek József: Árpád-kori települések a kiskörei vízlépcső területén

9. ábra. А 2. sz. hodály alaprajza számolni, ahol a megtalált 6 cölöphely csak ilyen megoldást adhat, de számos változattal. Az egyik változat az lehet, hogy a 2., 6. oszlopokon levő szelemen az 1 — 3., illetőleg a 4—5. keresztgerendára támaszkodik, és ezt a faszerkezetet rakják körül náddal úgy, hogy a vége félkörös, bejárata pedig szegleges volt. Rendeltetése véleményen szerint hodály volt, s az előbbi számítás szerint 70—80 juh számára elegendő. Elég gyakori jelenség a középkorban a kutak, vízgyűjtők jelenléte. Elég, ha a közelmúltban Pálóczi-Horváth András által Lászlófalván (Bács-Kiskun megye) napfényre hozott, szegletes formájú, rovott kávájú kutat említem a XIV—XV. századból

22

. A kerek kútformát Árpád-kori telepeinkről már ismerjük. Hogy ezek kutak voltak, formájukon kívül a mélységi adatok is bizonyítják. Előzményük szinte időtlen. A Kisköre-Gáton talált hasonló formájú bronzkori, de ugyanezt a kútformát találjuk a IV—V. században is, amit a Kisvarsányban feltárt hunkori edényekkel datált kút is bizonyít. Az 55. felület újkőkori lakógödrének közepén egy lekerekített, téglalap alakú gödör foltja látszott 75x123 cm nagyságban, a ház hossztengelye felé irányítva (10. ábra). A töltelékföld sötétfekete, porózus, a hodályokkal azonos minőségű, benne cserép (15. ábra 4., ltsz. : 64. 4. 3.). Földbe mélyített fala egyenes, alja teljesen sík, és 90 cm mélyen nyúlt az újkőkori gödör padlónívója alá (11. ábra). Összmélysége a mai felszín alatt —168 cm. Kb. 1,5 m

3

, tehát 15 000 liter víz tárolására elegendő. Hogy nem csupán kút, hanem víztároló is volt, azt a hozzá tartozó csatorna bizonyítja, amelyet a ház szélétől 35 — 40 cm szélességben, 5 m hosszan húztak, és ovális formában végződő (12. ábra). Itt a mai felszíntől 100