Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 13. (1975)

Kozák Károly: Az egri várszékesegyház feltárása III.

9. ábra. А К. 2-es kápolna ENY-i, belső szöglete egyház hajójának D-i és a kápolna K-i falán a felmenő részektől — járószint feletti falak — elütő falazat figyelhető meg. A kőporos-köves, bolygatatlan szintbe gödrök — feltehetően korábban már feltárt sírok — mélyedtek. A laza, bolygatott, meszes-habarcsos réteget egyszer már felásták, amelyre az említett üres sírgödrök is utaltak (5—6. kéj)).

12 A törmelékréteg alatt mindenütt előtűnt a bolygatatlan kőporos, sziklás talaj. A K. 2-es kápolna D-i falán belül feltártuk egy korábbi, K—Ny-i irányú fal maradványait, amely már a két világháború közti ásatások idején készült felméréseken is szerepel. Akkor azonban még úgy gondolták, hogy ez a fal a K- l-es kápolna területén is folytatódik. Lezárása egyik irányban sem volt megnyugtató, s értelmezésére sem került sor.

13 Most eléggé biztosan felvethettük annak lehetőségét, hogy e fal maradványát találtuk meg a K. 1-2.-es kápolnát elválasztó fal alatt {1—8. kép). ]gy ez az egyenlőre még meghatározhatatlan rendeltetésű, románkori épület Ny-i zárófala csaknem egyvonalban volt a tatárjárás után újjáépített székesegyház Ny-i homlokzatával. Az is valószínűnek látszik, hogy ez a fal tulajdonképen a tatárjárás előtti székesegyház Ny-i falához igazodott eredetileg, s építésének idejét azzal azonosnak tekinthetjük. Ezzel azonban még nem oldottuk meg az épületmaradvány egykori rendeltetésével kapcsolatos kérdéseket, ahhoz további feltárásra, újabb adatokra lesz még szükség.

14 Az említett korábbi Ny-i fal maradványaira később ráépült a gótikus (K. 2-es) kápolna, illetve még korábban a D-i torony DK-i sarka. A fal vonalát valószínűleg ismerték, különben nem építhették volna később annyira pontosan rá a kápolna S8