Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 13. (1975)

Matolcsi János: Sarud-Pócstöltés Árpád-kori állatcsont leleteinek vizsgálata

JEGYZETEK 1 Szabó J. Gy. : Árpád-kori falu és temetője Sarud határában I. Az Egri Múzeum Évkönyve. 1974. Eger. 21 — 73. old. — Szerző ebben a tanulmányában az ásatás körülményeinek ismertetése mellett a történeti és a földrajzi háttért rajzolja meg. 2 Szabó J. Gy.: Árpád-kori falu és temetője Sarud határában II. Az Egri Múzeum Evkönyve 1975. Eger. 19—68. old. — Szerző ebben a tanulmányában az általa Sarud Pócstöltésen végzett régészeti ásatás házmaradványaival foglalkozik. 3 Bökönyi S.: Az állattartás történeti fejlődése Közép- és Kelet-Európában. Agrártörténeti Szemle. X. évf. 3.-4. szám. 1968. 292. old. 4 Bökönyi S.: History of Domestic Mammals in Central and Eastern Europe. Akadémiai Kiadó. Budapest. 1974. 418. old. 5 Matolcsi J.: Archeozoológia. In: Hajdú — Kristo —Róna Tas: Bevezetés a magyar őstörténet forrásaiba. Szeged. (Sajtó alatt). 6 Bökönyi, S.: i. m. 353, 372, 400, 412. old. 7 Itt nem az ún. „minimális egyedszám"-ról van szó, hanem a Bökönyi-fé\e egyedszámítás eredményéről. Az egyedek valószínűségi számát a különböző életkort kifejező csontok csoportjainak nagyság szerinti vizsgálata révén kaptuk meg. Részletesen lásd: Bökönyi, S.: A new method for determination of the number of individuals in animal bone material. Amer. Journ. of Archaeol. 74. 291 —292. old. 8 A Vata-féle pogány lázadásról jegyezték fel: „Ekkor tehát Vata átkos és kárhozatos biztatására mind a nép az ördögnek szentelte magát, lóhúst ettek és mindenféle gonosz bűnt cselekedtek." Képes Krónika. Kálti Márk krónikája a magyarok tetteiről. Magyar Helikon, 1959. 113. old. — (Ezt a közlést idézi Hóman В.: Magyar őstörténet. I. köt. Bp. 1935. 253. old.) — Az utolsó pogány lázadás 1061-ben volt s annak leverése után az ilyen hullámok elültek. Talán egy lázadó falu régészeti maradványaira bukkantak Sarud-Pócstöltésen? 9 Az anyag vizsgálatának kezdetén igyekeztünk az összeillő csontdarabokat összeragasztani. Többszöri ismétlődés után figyeltünk fel arra, hogy bizonyos összeillő darabok más-más házakból kerülnek elő. Tulajdonkeppen e munka befejeztével érlelődött meg az a gondolat, hogy ennek a ténynek társadalmi jelentőséget tulajdonítsunk. Utólag viszont már nem sikerült rekonstruálni az egyes csontdarabok előkerülésének elsődleges helyét. Ezért a megfigyelt jelenség részletes dokumentálásától — a legnagyobb sajnálatunkra — kénytelenek vagyunk eltekinteni. Viszont az egy állathoz tartozó csontoknak a különböző házakban való előfordulása önmagában is bizonyító erejű. 10 László Gy.: A honfoglaló magyar nép élete. Budapest, 1944. 125 — 285. old. 11 Szabó János Győző szóbeli közlése, amelyért itt is köszönetet mondok. 12 Gábori — Gsánk, V. et Kretzoi, M. : Zoologie Archéologique. In : La Station du Paléolithique Moyen d'Érd — Hongrie. Akadémiai Kiadó. Budapest. 1968. 223 — 244. old. 13 A marmagasság-számítást a vizsgált 95 magyar szürke marha, a Boessneck, J. által közölt marhacsoport, a Galkin, V. I. által közölt kalmük marha láb középcsontjainak marmagasságukhoz viszonyításával nyert koefficiensek segítségével végeztük. Lásd Matolcsi, J.: Historische Erforschung der Körpergrösse des Rindes auf Grund von ungarischem Knochenmaterial. Zeitschrift für Tierzüchtung und Züchtungsbiologie. 87. 1972. 89-137. old. 11 Matolcsi J. : Balaton környéki avar lovak. Somogyi Múzeumok Közleményei. Kaposvár. 1973. 87-106. old. 79