Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 13. (1975)

Matolcsi János: Sarud-Pócstöltés Árpád-kori állatcsont leleteinek vizsgálata

Ma még nem tudjuk milyen jelentőséget tulajdonítsunk a csontanyag házak szerinti megoszlásának. Tény, hogy a házak közötti különbségek nagyok, mert a házi- és vadállatcsontok 42,5%-a az 1. számú házban volt, ezzel szemben az 5. számú házból a csontoknak csak 3,7 %-a került ki. Kérdés, hogy az ilyen különbségek adnak-e lehetőséget társadalmi rangsor feltételezésére, vagy csak a házakban tartott rend különbözőségére, esetleg a bennük lakó személyek számának eltéréseire mutatnak. Ezzel még nem merül ki a megfejtésre váró kérdések köre, mert például a csontoknak több mint felét az 1. és 3. számú házban lócsontok, a 2. és 4. számú házban szarvasmarhacsontok, az 5. számú házban pedig a házi- és vadsertéscsontok tették ki. Nem valószínű, hogy ennek alapján az egyes házak lakóinak eltérő táplálkozási rendjére, vagy szokására kellene godnolni. Cáfolják ezt azok a megfigyelések, hogy összetartozó csontok, illetőleg egyazon csontnak a különböző darabjai több ház csontanyagából kiemelve voltak összeüleszthetők.

9 Ez a jelenség többször megismétlődött a csontanyag vizsgálata során, és bennünk azt a benyomást tette, mintha az öt ház népessége együtt étkezett volna, vagy legalábbis bizonyos alkalmakkor közös kosztot fogyasztott volna. Elképzelhető, hogy a csontleletek vizsgálatánál megfigyelt jelenségek az ekkori társadalom alapegységének, a László Gyula által megrajzolt nagycsaládnak mindennapi életével vannak kapcsolatban.

10 A házak közös térre nyíló ajtaja szintén erősíti ezt az elképzelést.

11 Szerettünk volna meggyőződni arról, hogy közös étkezés esetén a feltételezett nagycsaládhoz tartozók milyen arányban részesültek a hústáplálék felosztásánál. Ennek érdekében Kretzoi Miklós módszerével

12 elvégeztük a csontanyag vázrészek szerinti megoszlásának házankénti vizsgálatát. A csontanyagot a következő 4 részre osztottuk: 1. Fejtájék csontjai: koponya, állkapcsok, fogak. 2. Törzstájék csontjai: gerincoszlop, bordák, szegycsontok, keresztcsont, medencecsontok. 3. Húsos végtagcsontok: lapocka, felkarcsont, orsócsont, singcsont, combcsont, sípcsont. 4. Száraz végtagcsontok: elülső és hátulsó lábközépcsontok, lábtőcsontok, ujjperccsontok, farokcsigolyák. Jóllehet táplálkozási szempontból állatfajonként bizonyos különbség van az egyes testrészek értéke között, mégis csontanyagunk ilyen csoportosításával hozzávetőleges képet kapunk az értékesebb és kevésbé értékes testrészek felhalmozódásának helyéről. Ez a módszer látszik legalkalmasabbnak az esetleges társadalmi rangsor csonttani alapokon való mérlegelésére is. Talán külön megfontolást igényelne a vaddisznó-csontok házankénti megoszlása, miután a vadászat az előkelőségek joga volt és talán a vaddisznóhús csemegének számított. Az adatok kevés számára való tekintettel azonban a vaddisznóra vonatkozó következtetésektől el kell állnunk, többek között azért, mert az egyetlen vaddisznó egyed elejtése orvvadászat révén is történhetett. Ennél jóval megbízhatóbb következtetésre ad lehetőséget az egyes házakban talált csontanyagnak a testtájak szerinti összetétele. Ha a húsos végtagcsontokat nézzük, azt látjuk, hogy ezek aránya házanként 40,7—66,6% között mozog (2. ábra). A húsos végtagcsontok arányát egyedül az 1. számú házban múlja felül a kevésbé értékes fej tájékcsontok 49,5 %-os gyakorisága. Egyéb esetekben — a házankénti arányok ingadozása ellenére is — a húsos végtagcsontok vannak legnagyobb arányban képviselve, ami azt a benyomást kelti, hogy a testrészek felosztásánál 74