Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 13. (1975)

Csiffáry Gergely: Az „Egri dohánygyár története” kiállítás megrendezéséről

tára tartalmazott. Az első fázis adatfeltáró tevékenysége során — egyebek mellett — a helyi sajtó anyagát, a Heves megyei Levéltár idevonatkozó iratait kellett áttekinteni. A Dohánygyár Irattárának anyagából az építkezésre utaló eredeti tervrajzokat és dokumentumokat tudtam válogatni. Az előkészítés második fázisában már konkrét anyaggyűjtés történt a kiállításhoz. A megye dohánytermesztő hagyományainak tárgyi anyagait Verpeléten, Aldebrőn, Egerben, dokumentumokat Hevesen gyűjtöttem. A gyártörténettel szoros kapcsolatban levő tárgyakat a szivargyártó osztály tudott adni, mivel a kéziszivargyártás technológiája, eszközei, amivel ma a minőségi szivarokat gyártják, azonosak a 70 — 80 évvel ezelőtt használtakkal, vagy típusában megegyeznek azokkal. Rendelkezésemre állt a gyűjtésnél az a kiállítási anyag, amelyet a gyár a 75. éves jubileumi évfordulóra gyűjtött. Ez döntően régi fotókból és egyébb írásos dokumentumokból állt. A gyűjtést kiterjesztettük a munkáshagyományokra is, a régi munkásdalok felkutatását Kapronyi Teréz (MTA Zenetudományi Intézet) munkatársa végezte el. A gyűjtésnél említeném meg, hogy az MTI munkatársai készítették el a dohánygyár legújabbkori történetét reprezentáló színes fényképfelvételeket a gyár termelő berendezéseiről, az üzemi szociális és kulturális létesítményeiről, valamint a káli dohányszárítóról. Felhasználtuk és a kiállításba is beépítettük a gyárról 1960-tól meglevő, s az MTI Fotóarchívumában őrzött, régi felvételekről készített nagyításokat. A kiállítás tématervének elkészítése A kiállítás tématervének egészét meghatározta az egybegyűjtött anyag jellege és összetétele. Történeti kiállítást kívántunk rendezni, de nem lehetett a szorosan vett hagyományos történeti periodizációhoz ragaszkodni több okból: egyrészt a látogató figyelmét a kiállítás központi témájára, a kéziszivargyártásra kívántuk irányítani, másrészt üzemtörténeti kiállításról volt szó, ahol döntőnek tartottuk, hogy a termelésre, a termék készítésre koncentráljunk. így összevontuk a kiállítás tematikus és történeti oldalát, témakörökre bontva az egészet, s ezek a következők: 1. Heves megye dohánytermesztő hagyományai (XIX—XX. század) 2. A gyáralapítás és építés kora (1894 — 1896) 3. A forradalmak kora (1917-1919) 4. A kéziszivargyártás és csomagolás múltja a gyárban (1896-tól) 5. A felszabadulás és a gyártás újra indítása (1945 — 1946) 6. A gyárrekonstrukció időszaka és a jelenkor (1965 — 1971) Az egyes témakörök esetében rövid jellemzést adtam a kor legjellemzőbb politikai, társadalmi, gazdasági változásairól, valamint az iparág átalakulásáról. Ennek érzékelésére nézzük meg a bevezető tablót : „A XIX. század utolsó két évtizedében az ipari kapitalizmus Heves megyében is fejlődésnek indul. Részben új iparvállalatok keletkeznek, vagy a meglevőket bővítik. Megyénk a századforduló idején is alapvetően kisipari jellegű volt, mindössze három olyan üzeme létezett, mely 100 munkásnál többet foglalkoztatott: az Egri Lakatos és Lemezárugyár, az Egri Dohánygyár és az idényjellegű Hatvani Cukorgyár. 333